Frank Sinatra

Korai évek:

Francis Albert Sinatra, olasz bevándorlók gyermekeként született 1915. december 12-én New Jersey Államban, Hoboken városában. Édesapja, Antonio Martino Sinatra a hobokeni tűzoltók kapitánya volt. Édesanyja, Natalie Della Garaventa, akit mindenki csak Dollynak hívott a helyi demokrata párt egyik befolyásos szószólója volt, valamint hírhedt volt az otthonában működtetett "angyalkacsináló" üzletéről. Az illegális abortuszok elvégzése miatt több alkalommal letartóztatták és eljárás is indult ellene. 
Frank sosem volt jó tanuló, az iskolát 16 évesen otthagyta és sosem érettségizett le. A családnak jól ment, az édesanyja kényeztette és pénzelte egyetlen, szeretett gyermekét. Frank nehéz, szilaj természete már egészen fiatal korában megmutatkozott, 1938-ban letartóztatták, amiért egy férjes asszonnyal volt viszonya, mert ez akkoriban még bűntettnek számított. 
Frank kezdetben újságkihordóként dolgozott a Jersey Observernél, de fő érdeklődési köre mindig is a zene volt. Már 8 évesen éjszakai klubokban énekelt és a harmincas évektől kezdve hivatásosként űzte a szakmát. Autodidakta módon fejlesztette tudását, de kottát olvasni soha nem tanult meg.

Karrier:

1935-ben csatlakozott a The Three Flashes elnevezésű, helyi énekegyütteshez, amely Frankkel kiegészülve a Hoboken Four (Hobokeni Négyek) néven híresült el. Egy tévéshowban való fellépésük elindította a lavinát, és fél évre szóló szerződést írtak alá, mely színpadi és rádiós szerepléseket biztosított számukra szerte az Államokban.
Ám Sinatra karrierjének ez csupán a kezdete volt, és ami azt illeti, igen rövid ideig is tartott. Még 1935 végén otthagyta az együttest és hazaköltözött Hobokenbe. Az édesanyja szerzett neki állást egy jónevű bárban, mint "éneklő pincér". 
1939 március 18-án Frank rögzítette élete első demofelvételét, az Our Love című dalt. Júniusban Sinatra újabb szerződést írt alá, ezúttal egy évre szólót, ami jól is jövedelmezett a számára. Ez év  júliusában pedig megjelent első hivatalos kislemeze, a From the Bottom of My Heart, ami nagyon gyorsan eladási csúcsokat döntögetett.
Még ugyanebben az évben, novemberben, Chicagóban találkozott az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő Tommy Dorsey-val, aki felkérte őt, hogy csatlakozzon az együttesével és ezzel megalapozta Frank szárnyaló karrierjét. 
1940-ben több, mint negyven dalt vettek fel és adtak ki, és mindenk óriási sikere volt. Az I'll never smile again című kislemez 12 héten át vezette a slágerlistákat. Frank Sinatra azonban mégsem volt elégedett. A Dorsey-val való szerződése erősen megkötötte a kezét és emiatt sűrűn összevesztek. 1942-ben Frank szerződést szegve felvette első önálló dalát, majd még ugyanebben az évben el is hagyta a Dorsey Bandet. A mai napig pletykálják, hogy az akkor már maffiózókkal barátkozó Frank ezen kapcsolatai segítségével tudott megszabadulni a Dorsey-val való szerződési kötelezettségeitől. A híres maffiavezérrel, Sam Giancanával való barátsága mindvégig árnyékot vetett a karrierjére és legendákat kerekített ikonikussá váló alakja köré. 
1941 májusára Frank Sinatra igazi sztár lett. Ő volt az első énekes a szakma történetében, akikért kamaszlányok milliói rajongtak. Addig a showbusiness többnyire a felnőtt közönséget célozta meg, ám Frank hódított a fiatalok körében. 
1943-ban a Columbiával kötött szerződést, mint szóló énekes és innentől kezdve szinte megállíthatatlan volt. A legnagyobb sikereit a második világháború alatt érte el, amiért nagyon sok kritikát kapott. A katonaság alkalmatlannak nyilvánította a szolgálatra egy fülsérülés miatt, de sokak szerint mentálisan sem találták megfelelőnek a labilis idegzetű, köztudottan lobbanékony énekest. A jelentésben a katonaorvos neurotikusként jellemezte az akkor már közkedvenc fiatalembert. Sokan gyűlölték ezért Franket, hiszen amíg az Államok életerős, bátor férfijai az életüket áldozták a háborúban, addig Frank sikert sikerre halmozott, rengeteg pénzt keresett és szebbnél szebb nők keresték a kegyeit. Megvádolták azzal is, hogy lefizette a kormányt, hogy ne kelljen bevonulnia, de minden bizonnyal erre valóban nem volt szüksége.
Első fontosabb filmszerepét 1945-ben kapta. Gene Kelly oldalán játszhatott a Horgony fel! című legendás zenés filmben. A páros népszerű lett,az elkövetkező években több filmben is szerepeltek együtt nagy sikerrel.
Frank első önálló albumát, a The Voice of Frank Sinatra címűt 1946-ban adta ki. Ezután azonban két évig annyira lekötötte a filmezés, hogy a színpadra csupán 1950-ben tért vissza énekesként. Ekkoriban azonban nagyon kevéssé bízott önmagában, féltette a feltörekvő fiatal tehetségektől a saját sikerét, irigyelte őket rajongóik miatt. A Az ő koncertjein már nem ájuldoztak, sikítoztak a tinik, amire azelőtt soha nem volt példa az énekes esetében. Franket bár nagyon megviselte ez az időszak, nem adta fel. 1951-ben lépett fel először Vegasban és rögtön bele is szeretett a városba. 
A CBS tévécsatornán futó tévéshowja nem aratott osztatlan sikert. Személyiség, megnyilvánulásai a legkevésbé sem voltak megnyerőek. Arrogáns viselkedése túllépett egy határt, amely már túl sok volt az amerikai közönségnek. A Columbia 1952-ben egyszerűen felbontotta vele a szerződést, jóformán kirúgták. Filmsztárként azonban még mindig igencsak kapósnak számított. A From Here to Eternity című drámában nyújtott alakításáért 1953-ban Oscar-díjjal jutalmazták. Ez segített neki, hogy énekesként is újra az élre tudjon törni. 
Még ugyanebben az évben leszerződött a Capital Records-zal és az elkövetkező időszak nagyon sikeresnek bizonyult a számára. Lemezei iránt nagy volt az érdeklődés, dalai rendre a slágerlisták élére kerültek.
Azonban Frank továbbra sem volt elégedett. Az ötvenes évek végén több alkalommal is becsmérlően nyilatkozott az új divatról, a rock'n'roll zenei irányzatról. Ő maga élete végéig a jazz, a blues és a swing hangzásvilágban alkotott, és képtelen volt befogadni ezt az újfajta, pörgősebb stílust. Elvis Presley-t a fiatalság megrontójának tartotta, és ezt nem szégyellte hangoztatni sem, de minden bizonnyal valójában csak a féltékenység beszélt belőle.
Sok minden rosszat el lehetett mondani Frank Sinatráról az élete során. Agreszív volt, türelmetlen, öntelt, fennhéjázó, hirtelen haragú és sokszor megszegte, vagy kijátszotta a törvényt, de hogy antiszemita lett volna, azzal senki sem vádolhatta meg. Mindig is szimpatizált az afro-amerikaiakkal. A magánéletében és a karrierje során is szívesen támogatta őket. A hatvanas évek elején, miközben sikerfilmeket gyártott halomra, segített Martin Luther King Jr. politikai kampányában is. 
Ezekben az években minden negatívuma ellenére újra a virágkorát élte. Olyan nagy nevekkel vette körbe magát, mint Sammy Davis Jr, Ella Fiztgerald, Dean Martin, Count Basie, vagy éppen Bing Crosby. Amihez nyúlt, biztosan siker lett. 1966-ban Emmy díjat nyert a Strangers in the Night és a It was a very good year című dalaival. 
1967-ben, hogy lánya, Nancy karrierjét beindítsa, felénekelt vele egy duettet, a Something Stupid címűt, ami mára már örökzöld slágerei között tartanak számon.
1971 júliusában az 55 éves Frank úgy döntött, nyugdíjba vonul, pontot tesz 36 éves, fényes karrierje végére. Ám ezt nem sokáig bírta. Már 1973-ban visszatért a köztudatba Ol' Blues Eyes is Black című lemezével. 
1974 januárjában visszatért szeretett városába, Las Vegasba, hogy fellépjen a Ceaser's Palace-ben. Ez is bizonyította, milyen labilis ember, hiszen pár évvel azelőtt egy súlyos vita után, mely során Sanford Waterman fegyvert fogott rá, megfogadta, hogy soha többé nem teszi be a lábát Las Vegasba. 
Ausztráliai turnéja során rengeteg támadás érte őt viselkedése miatt. A sajtóval konkrétan háborúban állt és mindkét fél arra várt, hogy a másik nyilvánosan bocsánatot kérjen. 
1979-ben karrierjének 40 éves fennállását, és a 64. születésnapját Las Vegasban ünnepelte, mely során Grammy Életműdíjjal jutalmazták. 
6 év kihagyás után 1980-ban új albummal jelentkezett. A Trilogy: Past Present Future, mely a 6 Grammy jelölésből egyet díjra is váltott a számára. Az ezt követő években ennek a sikerét próbálta meglovagolni, de kritikusok már nem fogadták olyan kitörő örömmel a munkásságát. Ekkoriban inkább politikai nézeteinek hangoztatásával nyerte le leginkább az emberek figyelmét, és elismerését. Több díjjal is elismerték tevékenységét az afro-amerikai lakosság jogaiért való harc során.
1984-ben Quincy Jones-szal dolgozott együtt, és az L.A. is my Lady című album végre meghozta a zenei szakértők elismerését is.
1990-ben világkörüli turnéra indult, melynek során utolsó alkalommal lépett fel a nagy legenda, Ella Fitzgerald társaságában.
1993-ban mindenki nagy meglepetésére Frank visszatért a Capitolhoz, és kiadta a Duets című albumát. Ekkoriban azonban leromló egészségi állapota már akadályozta karrierje egyengetésében. 1994 márciusában, egy virginiai koncertje során rosszul lett és összeesett a színpadon. Utolsó fellépésre még ugyanebben az évben került sor, Japánban, majd decemberben megkapta a Legend Award-ot a Grammy díjátadón, melyet Bono adott át neki.
1995-ben, a 80. születésnapja alkalmából az Empire State Building az ő tiszteletére kék fényárba borult.  

 

Magánélet:

Frank négy alkalommal házasodott meg élete során. Első felesége, Nancy Barbato Sinatra (1939-1951) volt, akitől három gyermeke született, Nancy, Frank Jr, és Tina. Nancytől Ava Gardner színésző iránt érzett fellángolása miatt vált el, ám házasságuk csupán 6 évig tartott. Ezután, 1966-ban feleségül vette a fiatal és érzékeny Mia Farrow-t, aki az évek során rájött, mekkora hibát követett el ezzel a lépéssel, és három év elteltével elvált Franktől. Barbara Marx 1976-ban mondott igent a csélcsap sztárnak, és haláláig mellette is maradt.
Frank Sinatra legendája, vehemens természete, bátorsága, kedélyeket felpaprikázó személye sokak szerint annak köszönhető, hogy a kezdetektől fogva mániákus depresszióban szenvedett, mely meghatározta egész lényét a karrierje során. 
1997-ben szívrohamot kapott, melyből sosem gyógyult fel és végül 1998. május 14-én a második szívrohamát követően, 82 éves korában elhunyt. Az Öreg Kékszeműt, a felejthetetlen Frank Sinatrát május 20-án helyezték örök nyugalomra a Beverly Hills-i római katolikus temetőben.

 

Díjai:

Oscar-díj 
1946 díj: Honorary Award (The House I Live In)
1955 díj: legjobb férfi mellékszereplő (Most és mindörökké)
1956 jelölés: legjobb férfi főszereplő (The Man with the Golden Arm)
1971 díj: Jean Hersholt Humanitárius-díj

Grammy-díj 
1960 díj: legjobb album: Come Dance with Me!
1966 díj: legjobb album: September of My Years
1967 díj: legjobb album: A Man and His Music
1960 díj: legjobb férfi popénekes: Come Dance with Me, a Come Dance with me! c. albumról
1966 díj: legjobb férfi popénekes: It was a very good year a September of my Years c. albumról
1967 díj: legjobb férfi popénekes: Strangers in the night a Strangers in the night c.albumról
1967 díj: Az év dala: Strangers in the night
1994 díj: Grammy Legend Award (Grammy Legenda díj)

Emmy-díj 
1956 jelölés: legjobb férfi énekes
1969 jelölés: legjobb varieté vagy musical (Francis Albert Sinatra Does His Thing)
1970 jelölés: legjobb varieté vagy musical (Frank Sinatra: Sinatra)
1970 jelölés: legjobb varieté vagy musical (Magnavox Presents Frank Sinatra)

Golden Globe-díj 
1954 díj: legjobb férfimellékszereplő, a Most és Mindörökké (From Here to Eternity) c. filmben
1958 díj: legjobb férfi színész musical és vígjáték kategóriában a Pal Joey c. filmben
1963 jelölés: legjobb férfi színész musical és vígjáték kategóriában a Come Blow your Horn c. filmben
1971 díj: Cecil B. DeMille-életműdíj 

1987 Magnum (TV series)
Retired Police Sergeant Michael Doheny
– Laura (1987) … Retired Police Sergeant Michael Doheny

1984 Ágyúgolyófutam 2.
Frank

1980 Az első halálos bűn
Edward Delaney

1977 Contract on Cherry Street (TV movie)
Dep. Insp. Frank Hovannes

1970 Dirty Dingus Magee
Dingus Billy Magee

1968 Lady in Cement
Tony Rome

1968 A detektív
Joe Leland

1967 Tony Rome
Tony Rome

1967 Halálos hajsza
Sam Laker

1966 Assault on a Queen
Mark Brittain

1966 Az óriás árnyéka
Vince Talmadge

1965 Marriage on the Rocks
Dan Edwards

1965 Az elrabolt expresszvonat
Col. Joseph L. Ryan

1965 Csupán a bátrak
Chief Pharmacist Mate

1964 Robin és a 7 gengszter
Robbo

1964 A lány, aki ellopta az Eiffel-tornyot
Singer (uncredited) (singing voice)

1963 Két pár texasi
Zack Thomas

1963 A New Kind of Love
Singer behind opening credits

1963 Come Blow Your Horn
Alan Baker

1963 Adrian Messenger listája
Cameo

1962 A mandzsúriai jelölt
Major Bennett Marco

1962 Út Hongkongba
The 'Twig' on Plutomium (uncredited)

1962 Sergeants 3
First Sgt. Mike Merry

1961 The Devil at 4 O'Clock
Harry

1960 A dicső tizenegy
Danny Ocean

1960 Kánkán
François Durnais

1959 Sose kevesebbet
Capt. Tom Reynolds

1959 Púp a háton
Tony Manetta

1958 Rohanva jöttek
Dave Hirsh

1958 Indulnak a királyok
1st Lt. Sam Loggins

1957-1958 The Frank Sinatra Show (TV series)
Al Wesson / Host / Kerry Maul
– The Brownstone Incident (1958) … Host/Al Wesson
– Take Me to Hollywood (1957) … Kerry Maul

1957 Fickós Joey
Joey Evans

1957 The Joker Is Wild
Joe E. Lewis

1957 Büszkeség és szenvedély
Miguel

1956 80 nap alatt a föld körül
Saloon Pianist

1956 Johnny Concho
Johnny Concho/Johnny Collins

1956 Gazdagok és szerelmesek
Mike Connor

1956 Találkozzunk Las Vegas-ban
Man at Slot Machine - Cameo Appearance (uncredited)

1955 Az aranykezű férfi
Frankie Machine

1955 Gyengéd csapda
Charlie Y. Reader

1955 Macsók és macák
Nathan Detroit

1955 Producers' Showcase (TV series)
Stage Manager
– Our Town (1955) … Stage Manager

1955 Nem úgy, mint egy idegen
Alfred Boone

1954 Young at Heart
Barney Sloan

1954 Max Liebman Spectaculars (TV series)
– Fanfare (1954)

1954 Váratlan
John Baron

1954 Red Skelton Revue (TV series)
Guest Vocalist
– Episode #1.5 (1954) … Guest Vocalist

1954 The Colgate Comedy Hour (TV series)
Harry Dane
– Anything Goes (1954) … Harry Dane

1953 Most és mindörökké
Pvt. Angelo Maggio

1952 Four Star Revue (TV series)
Guest Vocalist
– Episode #3.7 (1952) … Guest Vocalist

1951 Meet Danny Wilson
Danny Wilson

1951 Double Dynamite
Johnny Dalton

1949 Egy nap New Yorkban
Chip

1949 Hagyj ki a játékból
Dennis Ryan

1948 A csókos bandita
Ricardo

1948 The Miracle of the Bells
Father Paul

1947 It Happened in Brooklyn
Danny Webson Miller

1945 Horgonyt fel!
Clarence Doolittle

1944 Step Lively
Glenn Russell

1944 The Shining Future (short)

1943 Higher and Higher
Frank

1943 Reveille with Beverly
Frank Sinatra

1942 Ship Ahoy
Singer in Tommy Dorsey Orchestra (uncredited)

1941 Las Vegas Nights
Singer in Tommy Dorsey's Band (uncredited)  

Studio albums:

1946 The Voice of Frank Sinatra
Released: March 4, 1946

1947 Songs by Sinatra
Released: April, 1947

1948 Christmas Songs by Sinatra
Released: 1948

1949 Frankly Sentimental
Released: June 20, 1949

1950 Dedicated to You
Released: March, 1950

Swing and Dance with Frank Sinatra
Released: October 16, 1950

1954 Songs for Young Lovers
Released: January, 1954

Swing Easy!
Released: August 2, 1954

1955 In the Wee Small Hours
Released: April, 1955

1956 Songs for Swingin' Lovers!
Released: March, 1956

1957 Close to You
Released: January, 1957

A Swingin' Affair!
Released: June, 1957

Where Are You?
Released: September, 1957

A Jolly Christmas from Frank Sinatra
Released: September, 1957

1958 Come Fly with Me
Released: January, 1958

Frank Sinatra Sings for Only the Lonely
Released: September, 1958

1959 Come Dance with Me!
Released: January, 1959

No One Cares
Released: July, 1959

1960 Nice 'n' Easy
Released: July, 1960

1961 Sinatra's Swingin' Session!!!
Released: January, 1961

Come Swing with Me!
Released: July, 1961

1962 Point of No Return
Released: March, 1962

1961 Ring-a-Ding-Ding!
Released: March, 1961

Swing Along With Me (retitled Sinatra Swings)
Released: July, 1961

I Remember Tommy
Released: October, 1961

1962 Sinatra and Strings
Released: January, 1962

Sinatra and Swingin' Brass
Released: July, 1962

All Alone
Released: October, 1962

Sinatra Sings Great Songs from Great Britain
Released: November, 1962

Sinatra–Basie: An Historic Musical First (with Count Basie)
Released: December 10, 1962

1963 The Concert Sinatra
Released: May, 1963

Sinatra's Sinatra
Released: August, 1963

1964 Sinatra Sings Days of Wine and Roses, Moon River, and Other Academy Award Winners
Released: March, 1964

America, I Hear You Singing (with Bing Crosby and Fred Waring)
Released: April, 1964

It Might as Well Be Swing (with Quincy Jones)
Released: August, 1964

12 Songs of Christmas (with Bing Crosby and Fred Waring)
Released: August, 1964

Softly, as I Leave You
Released: November, 1964

1965 September of My Years
Released: October, 1965

My Kind of Broadway
Released: November, 1965

A Man and His Music
Released: November, 1965

1966 Moonlight Sinatra
Released: March, 1966

Strangers in the Night
Released: May, 1966

That's Life
Released: November, 1966

1967 Francis Albert Sinatra & Antonio Carlos Jobim (with Antonio Carlos Jobim)
Released: March, 1967

The World We Knew
Released: August, 1967

1968 Francis A. & Edward K. (with Duke Ellington)
Released: January, 1968

The Sinatra Family Wish You a Merry Christmas (with his children)
Released: September, 1968

Cycles
Released: November, 1968

1969 My Way
Released: March, 1969

A Man Alone
Released: August, 1969

1970 Watertown
Released: March, 1970

1971 Sinatra & Company (with Antonio Carlos Jobim)
Released: March, 1971

1973 Ol’ Blue Eyes Is Back
Released: September, 1973

1974 Some Nice Things I've Missed
Released: July, 1974

1980 Trilogy: Past Present Future
Released: March, 1980

1981 She Shot Me Down
Released: November, 1981

1984 L.A. Is My Lady
Released: August, 1984

1993 Duets
Released: November 2, 1993

1994 Duets II
Released: November 15, 1994

1956 This Is Sinatra!
Released: November, 1956

1958 This Is Sinatra Volume 2
Released: March, 1958

1959 Look to Your Heart
Released: April, 1959

1959 The Rare Sinatra (Frank Sinatra album)
Released: 1959

1961 All the Way
Released: March, 1961

1962 Sinatra Sings of Love and Things
Released: July, 1962

1965 Sinatra '65: The Singer Today
Released: June, 1965

1968 Frank Sinatra's Greatest Hits
Released: August, 1968

1972 Frank Sinatra's Greatest Hits, Vol. 2
Released: May, 1972

 

Live albums:

1966 Sinatra at the Sands (with Count Basie)
Released: July, 1966

1974 The Main Event – Live
Released: October, 1974

Post carrier albums:

1994 Sinatra & Sextet: Live in Paris
Released: March 22, 1994

1995 Sinatra 80th: Live in Concert
Released: November 14, 1995

1997 Frank Sinatra with the Red Norvo Quintet: Live in Australia, 1959
Released: April 8, 1997

1999 Sinatra '57 in Concert
Released: April 6, 1999

2005 Live from Las Vegas (Frank Sinatra album)
Released: April 26, 2005

2006 Sinatra: Vegas
Released: November 7, 2006

2009 Live at the Meadowlands
Released: May 5, 2009

Sinatra: New York
Released: November 3, 2009

2011 Best of Vegas
Released: February 8, 2011

1993 Frank Sinatra, Dean Martin, Sammy Davis Jr. at Villa Venice, Chicago - Live 1962
Released: 1993

1999 Frank, Sammy & Dean: The Summit in Concert
Released: 1999

2001 The Rat Pack Live at the Sands
Released: 1999

2002 Ratpack: From Vegas to St. Louis
Released: 2002

Christmas with the Rat Pack
Released: October 22, 2002

2003 The Ultimate Rat Pack Collection: Live & Swingin'
Released: 2003

 

Albums conducted by Sinatra

1946 Frank Sinatra Conducts the Music of Alec Wilder
Released: 1946

1956 Frank Sinatra Conducts Tone Poems of Color
Released: 1956

1957 The Man I Love (sung by Peggy Lee, arranged by Nelson Riddle)
Released: March, 1957

1958 Sleep Warm (sung by Dean Martin, arranged by Pete King)
Released: March 2, 1959

1962 Frank Sinatra Conducts Music from Pictures and Plays (arranged by Harry Sukman)
Released: 2011 on Abbey Rd with the help of Norman Oliver the Third

1982 Syms by Sinatra (sung by Sylvia Syms, arranged by Don Costa)
Released: 1982

1983 Whats New? (with trumpeter Charles Turner)
Released: 1983