Vilu459 profilja
- Statisztika
- 559 hozzászólást írt
- 0 témát indított
- 19 véleményt írt
- 0 cikket írt
- 11 barátja van
- 193 szavazatot kapott
- Csatlakozott
- 2014. szeptember 30.
- Csoport
- Tag
- Titulus
- Születési idő
- 2000. május 13.
- Lakhely
- Bács - Kiskun megye
- Foglalkozás
- tanulok
- Kedvenc időtöltéseim
- zenélni/zenét hallgatni (főleg Violettát)
- Zenei stílusom
- Mindenféle. Általában pop és filmzenék (legjobb: Violetta, 1D).
- Imádom
- A VIOLETTÁT!!! <3
- Utálom
- Ha valakit a kinézete alapján ítélnek meg!
Ismét látni foglak!
Utoljára aktív: 2017.01.22. 12:12Státusz módosítva: 2016.10.15. 14:02
Vélemények
Nem csak azért pontoztam így, mert a kedvencem és kivételezek, hanem mert megérdemli, és minden egyes szót komolyan gondolok, amit leírok:
Tini egy nagyon jó ember. Ritka az ilyen sztár, aki nem száll el magától, és ilyen jól bánik a rajongóival. Ebből gondolom, hogy nagyon érett. Felelősséggel tartozik a sok rajongójáért, akik felnéznek rá, és ezzel tisztában van. Bár néha még elsírja magát (és az valami ultra cukii), de innen látszik, hogy megbecsül minket. Amikor kiírta, hogy szereti a tinistákat, sírva fakadtam örömömben. Tudtam, de így látva… akkor kezdtem igazán büszke lenni magamra, mert tinista vagyok. Ugyanakkor van humora, ami nem utolsó szempont. Igaz, közel sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, és a rajongók feladata elfogadni őt olyannak, amilyen. És én nem csak elfogattam, de nagyon szeretem. Ő a példaképem, aki megszerettette velem a zenét. Nagyon szeretem. Jó példa mindenkinek. És nem csak azért, mert védi a Földet, és erre sarkalja a rajongóit. És nem is csak azért, mert bár soha nem húz fel kétszer-háromszor egy ruhát, aztán elosztogatja (nekem is kéne az egyik ruhája, kincsként őrizném). Mindezekért valóban önzetlen. De azért is, mert ingyen koncerteket tart, ha valakinek nincs pénze Violetta jegyre. Ő akart egy saját koncertet, de még oda is hívott "vendégszereplőket". Hatalmas szíve van, van humora, imádja a rajongóit, akiket a környezet védelemre és az álmaik teljesítésére sarkal. Hála neki vannak álmaim. Az az egyik, hogy egyszer élőben láthassam (jó, el sem hinném, hogy őt látom). A Violettában ismertem meg. Nagyon tehetséges és szimpatikus. Szinte mindent megadnék, hogy egyszer legalább öt percig beszélgethessek vele. Jó, nem tudok spanyolul, se angolul, és nyilván elájulnék idegességemben, meg sírógörcs törne rám, meg elkezdenék visítozni, és imádkoznék, hogy ne ébredjek fel, meg… De akkor is! Jó lenne. Szóval imádom. Le sem tudom írni, mennyire. De azért megpróbálom. :D Nagyjából… A lényeg, hogy ő a legtehetségesebb, legszebb és legjobb énekes, színész, modell, zenész és táncos, akit valaha láttam! Jó, tudom, hogy vannak nála jobb hangú énekesek is és, hogy Tini is fejlődhetne még, de számomra az ő hangja az egyik legszebb, amit valaha halottam. Nagyon megérint, még képernyőn keresztül is. És már olyan jó énekes, hogy néha meg sem tudom mondani, hogy ez most a saját, vagy a feljavított. Persze nekem még kezdőként is tetszik régebbi felvételeken, feljavítás nélkül. Hihetetlen, milyen gyorsan ért el ekkora sikert. Lehet, sokan azt mondják "csak a Violetta miatt"… Nem hiába szerette meg rögtön mindenki abban a sorozatban. Van benne valami különleges. Megpróbálok rövid lenni, de az az igazság, hogy sok mindent mondanék még róla. Például azt, hogy mennyire gyönyörű, hogy mennyire szeretem, és hogy mennyire hálás lehetek neki. Hiszen, ha ő nem lenne, én több, mint valószínű, még mindig utálnám a zenét és a művészetet. Most meg az az álmom (a másik), hogy gitáros legyek. És nem csak ezért vagyok hálás neki, hanem mert végre úgy érzem, hogy ha van egy álmom, akkor képes vagyok azt megvalósítani, és önbizalmat adott. Hála Tininek másképp gondolok az életre és a zenére (bár néha la musica es mi vida), más szemszögből (és a Violetta óta képes vagyok mindennek utána járni véleményezés előtt). Nem bírom letenni a fülhallgatóm vagy a gitárom (főleg, ha egyszerre használom :D), és bár erre csak a Violetta miatt jöttem rá, akkor is Martina a "közvetítő". Tini és Vilu között van sok különbség, de rengeteg a hasonlóság. Tudom, sok minden csak reklámfogás, de valahogy látszik a szemében, mikor játssza az agyát (lástd: az 5 percenkén feltöltött képei), és mikor azért valamennyire komolyan gondolja, amit mond (látsd: mikkor elsírta magát a koncerten, akkor amúgy nagyon édes). Van, hogy játssza az agyát (melyik sztár nem?)? Igen. És mi ugyanúgy szeretjük, a hülyeségeivel együtt? Na, ná! Néha nem tudom, hogy Tinit, vagy Vilut szeretem jobban, és biztosan nem örül neki, hogy sokan csak Violetta Castillo-ként ismerik (igen, vannak még ilyen „rajongók”), de így van, és büszke lehet rá. És bár sokan úgy gondolják a sorozat a zenéről és szerelemről szól, ez nem így van. Hanem azok jelentéséről. Vagyis, hogy nekik mit jelent, és így nekünk mit jelent. De vissza Tinire… Felnézek rá, mint sok más tinista is. Olyan szeretnék lenni, mint ő. Meg szeretném megvalósítani az álmaim, ha ő nincs, ezt ma nem tudom. És hála neki teszek is érte! Például ebben is hasonlít Vilura; megküzdött az álmaiért, és elérte azokat a tehetségével és egy kis szerencsével. Jó, segített a producer apuci (ez volt a szerencse rész), de onnan, a válogatóról a saját erejével jutott tovább! Imádom, és a kedvencem, az ő kedvenc focistája az enyém is lett (pedig nem vagyok egy sport őrült) és felnézek rá (tudom, mondtam már), és már alig várom a koncertet! Olyan aranyos, hogy néha muszáj elsírnom magam akár Vilu, akár tini monológjain. Tudtam, mindig is tudtam, hogy szereti a tinistákat, de mikor ezt a twitterjén láttam kiírva… nem sokszor voltam már olyan boldog. Tini valahogy mindig mosolyt csal az arcomra. Általában meg sírok, ha Vilu is sír. :D És vajon miért vettem meg a Miss manga szempillaspirált? Büszke is vagyok rá, az első reklámja a V-án kívül. Egyszer (bár tudom, ez lehetetlen) el szeretném ezt neki mondani (sokat álmodozom róla, sokszor elsírom magam a gondolattól). Bár, ha találkoznék vele, sem bírnék megszólalni (el sem hinném, hogy ez velem történik). De a lényeg, hogy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, de nagyon szeretem! Meg merte valósítani az álmait, és sikerült neki (Martinára gondolok, de Vilura is igaz, mint már mondtam), és ezért csak nem lehet elítélni. És nem utolsó sorban, ezzel a rajongóinak is erőt ad. Az az igazság, hogy én régen eléggé Leonetta-fan voltam, de nagyon örültem, mikor Vilu Tomással vagy Diegoval csókolózott. Mert láttam, hogy boldog volt (innen látszik, Martina milyen jó színész). És bármikor, ha azt mondja valaki, hogy Vilu ragyog a színpadon, annak igaza van. És ez Tinire is igaz. És ezt nem lehet megjátszani. Ha valaki nem szereti a Violettát, akkor az ne Tiniről csináljon utálós oldalakat! Régen bántott, most már csak röhögök rajtuk, de tudom, milyen rossz volt. A Violetta óta nem mondom ki soha, ha valamit utálok. Csak nem szeretem. És az utálók hiába tagadják le, tudják, hogy jó hangja van. Ezt akkor is így gondoltam, mikor először hallottam, és nem is szerettem. Akkor is tudtam, milyen jó hangja van. Magával ragad… Egy tinista tudja, milyen jó érzés, hogy este az utolsó dolog, amit látsz elalvás előtt az Tini a párnádon, és reggel, ha kinyitod a szemed, ő az első, akit megpillantasz, ahogy a faladról mosolyog le rád, és ezzel erőt ad a napodhoz. Tele vagyok Violettás cuccokkal, sírtam (bőgtem) örömömben, mikor megtudtam, hogy van jegyem a koncertre, Viluval együtt sírok és nevetek (de tényleg, szó szerint) és nem bírom ki, hogy ne énekeljek velük, vagy hangosítsam fel a tévét, mikor énekelnek (vagy mindkettő), de nem ettől leszek igazi tinista. Hanem attól a jó érzéstől, ami elfog, ha hallom őt énekelni… Szóval nagy rajongó vagyok, és mindig együtt érzek Violettával, de amekkora V-lover vagyok, akkora tinista is. Mert tinistának lenni nem egy múló szeszély. Nem, nem növöm ki! Tinista 4ever!!! Ezt honnan tudom? Mert régebben volt pár igen érdekes heppem, volt néhány kedvenc játékom, sorozatom, dalom, filmem… hiába tagadtam, tudtam, hogy kinövöm. De ez most más, még soha nem éreztem ilyet. Nem látom a jövőt, de tudom, hogy ha nem is ennyire, de örökre a szívembe zártam őket. Nem szégyen, és nem ciki! Büszke is vagyok rá, nagyon. Hiába piszkálnak miatta, felvállalom. Ez alap. Egy gyönyörű érzés, egy csodálatos jellem, egy szó, amivel leírhatom a legjobb tulajdonságaimat… tinista. Elfogult vagyok? Igen. Zavar? Nem. Tehetek ellene? Nem. És akarok tenni ellene? Nem! Tudom, hogy nagyon elfogult vagyok, de rohadtul nem zavar. :D Régen csak elfogultságból mondtam, hogy Vilunak van a legjobb hangja, de azóta egyszer énekelt egy dalt, amikor úgymond "megcsapta a fülemet a hangja". Persze jó értelemben. Bármit énekel, az nagyon átjön, mert bele tudja élni magát. Főleg az En mi mundo-nál, az "együtt jobbak"-féle (Ser mejor stb.), az álomteljesítős és a szerelmes daloknál érzem ezt (jó, kb. az összes daluknál :D) mégis az a dal, amikor rájöttem, tényleg neki van a legjobb hangja... Szóval, pontosan emlékszek arra a pillanatra, amikor erre rájöttem… tehát… ez a dal… izzzzé… felháborító, de… de ez a dal… a Destinada a brillar!! Igen, a Csillogásra születtem. Nagy ügy, ez is jó dal, és nagyon szeretem. Jó, egy Te creo-nak jobban örültem volna, de… Akkor is rájöttem, milyen jó énekes. És ennek nagyon örülök. Lássuk be… ez a dal is nagyon szép, és van mondani valója, csak kicsit önző módon. Mondjuk, mikor először láttam Martinát a reklámban… „szerelem, zene, szenvedély. Ez vagyok én!”, akkor úgy voltam vele, hogy már itt is egy ilyen *** (ezt inkább nem írom le :D) szappanopera. Már megint valami zenés hülyeség. Hát, rácáfoltam magamra. Már nem bírnám ki a sorozat nélkül. Minden nap hallom és látom Martinát. Ha más nem, akkor csak a számaikat hallgatom (minden nap, néha egész nap, főleg reggel, mert kell, hogy el tudjam kezdeni a napot) és a telefonom képernyőjéről mosolyog vissza rám. Ilyenkor mindig jó kedvem lesz. Mindegy, mi a bajom, vagy mennyire rosszkedvű vagyok, valamennyivel jobb lesz. Nem tudnám megmagyarázni, miért. Csak így van, és kész. És én ennek örülök. :) Amikor a színpadon áll, akkor látszik, hogy élvezi. Önmaga. Néha még a szerepéről is meg tud feledkezni, mert élvezi a zenét. Akár énekel, akár tátog. Pl. mikor (2. évad 65. rész) Vilu úgy énekel Ludmilával, mint az ezer éves barátok. Jó, ilyenkor félre teszik az ellentéteket, de nem ennyire! Ez az a színészi hiba, amire egy énekesnek szüksége van! Midketten megfeledkeznek a szerepükről, és látszik az élvezet. És a zene iránti szeretet. Mint mindenki másnál. Tininek védjegye, hogy beleéli magát a dalokba, nem fél kimutatni az érzelmeit (ennek hangot is ad). Ez egyesek szerint "röhejes", "visszataszító" stb. Szerintem csoda. Szóval van, mikor azt mondom, imádom, de… a rajongás nem a megszállottságról szól, hogy már beleőrülsz a rajongásba. Persze, ha vele tölthetnék egy napot, nyilván fél percenként megölelném meg visítoznék (ha még nem vitt volna el a mentő), de sosem csinálnék olyat, hogy pl. elmennék Argentínába, elrabolnám, kitűzném a falamra és mondanám, hogy "milyen élethű"… ezt egy barátnőm találta ki. :D De komolyan… Nem imádom, nem követem lépésről lépésre az életét, de tiszta szívből szeretem. És EZ az igazi rajongás titka. Persze olykor-olykor nem árt egy kis megszállottság, ha nem esel túlzásba. Velence… ha hamarabb tudom, hogy ő járt ott, akkor nyilván körbecsoszogom a járdát a fájós lábammal, hogy biztos belelépjek a lábnyomába. De ugyanarra a járdára léptem ahova ő!!! Mikkor ezt megtudtam (láttam róla egy képet), alig bírtam aludni. Időnként alvás idő közben visítottam párat, és már elzsibbadt az arcom a sok mosolygástól. Másnap tinista barátnőm nyakába ugrottam (ő is ott volt Velencében). :) Együtt örültünk neki. Egy járdán!!! Csak kb. egy év különbséggel, de egy járdán! Nem csak egy ország, város… járda!!! Néha tényleg megszállott vagyok, de sosem élném az ő életét a sajátom helyett. Csak elolvasom a róla szóló híreket, imádom a soriját, a zenéit, követem twitteren… és nagyon szeretem. Tinit is, Vilut is. A jellemüket, a stílusukat… mindent (még ha ebben az utóbbiban nem is ugyanolyanok). És szeretek tinista lenni, és ma már nem tudnék élni sem zene nélkül, sem Tini nélkül. Ha ő nincs, ezt ma nem tudnám (amit a zenéről írtam). Imádlak, Tini. Köszönöm, hogy hála neked rájöttem erre. És azt is, hogy megmutattad az utamat, és ha kell, segítesz visszatalálni rá. <3 És akkor a sorozat… Ha rossz kedvem van, csak bekapcsolom a zenéjüket, és hagyom, hogy magával ragadjon. Ilyenkor mindig megnyugszok. Vagy jobban feltörnek az érzelmeim, akár jók, akár rosszak. A zene tudja, mire van szükségem, és Tini hangja… jó hallgatni. A zenéik és maga a történet igazi érzelmeket közvetít. Megtanított megszeretni az élet egyik legszebb dolgát, amit azelőtt szinte utáltam. A zenét. (Sokak ugyanígy megszerették, nekik hála, vagy csak még jobban közel áll a szívükhöz Tiniék miatt.) Nagyon szeretnék egyszer profi zenész lenni, és egy bandában játszani (tudom, írtam már, de így van), viszont azzal is megelégszem, ha örökre így marad, és ha csak hobbiból is, de játszhatom a zenéjüket. Ma már nem tudnék zene nélkül élni. Hozzám nőt a fülhallgatóm. :D Konkrétan agyon használom, szó szerint. Jó, a táncban még most is béna vagyok, de gitározni imádok, és mindig velük éneklem a dalokat (na, a hangom egy más téma, abba ne menjünk bele… szeretek énekelni és táncolni... csak nem tudok). És egy részt nem bírtam ki, hogy ne kommentáljam, vagy, hogy ne bömböltessem a tv-t (főleg, ha énekelnek). Hihetetlen jó színészek. Minden részt fejből tudok (most inkább csak a történetet, mert annyiszor láttam, hogy a részek egybefolynak), és ha a tanulni való engedi, akkor napi kétszer is megnézem, vagy ha nem vagyok suliba, akkor háromszor, és ezek még csak a nappali részek. Mert volt már egy párszor, hogy nem aludtam az éjjel az ismétlések miatt, amiket ugyanúgy szeretek és végig izgulok, mint a premiereket, pedig tudom előre, mi lesz. Violetta nagyon jó tanácsokat ad, és válaszokat az éppen aktuális kérdéseimre/problémáimra. Igyekszek megfogadni a tanácsokat, amiket a részekből szűrök le. Vilu (és néha a többiek) "bölcsességei" mindig jól jönnek, és többnyire meg is fogadom. Nagyon sokat segít, és tényleg mindig igaza van (még ha az elején ezt nem is látom be). Nyilván, mert ő is hasonló gondokkal küzd akkor, mikor én is. Van, hogy (nagyon ritkán) nem neki adok igazat valamiért, de aztán mindig jobban meggondolom, minden szemszögből megvizsgálom, és… és akkor mindig Vilunak van igaza. Nem hiába ő a főszereplő. És nem, nem túl tökéletes. Folyton hazudik. :D De oka van rá! A Roxy-s sztorinál csalódtam. De megbánta, így én is elfogadom. És rögtön felismertem, mikor láttam a képet a videó elején! Van, hogy hazudik. Belátja, hogy tévedett, és ez a fontos. Különben meg… az álmaiért megéri. És „szerelemben mindent szabad”. És Leónba tényleg szerelmes, nem csak versenyzésből hajt rá, mint egyesek… És sokszor, ha León (igen, hosszú ó, Vilu is így írja) miatt hazudik, akkor az azért van, mert magához sem őszinte, ami pedig nem az ő hibája. Tehát jók a tanácsai. Ezek mindig jól jönnek. Csak időbe telik felfognom. Vilu olyan édes, és mindig jót akar. Olyan hatással van rám, amiért először haragudtam. Jobb ember lettem miatta. Egyszer valaki megsértődött rám, neki kellett volna bocsánatot kérnie, nekem bűntudatom lett, mert, ahogy Vilu rám nézett a tévében, olyan volt, mintha csalódna bennem, aztán én kértem bocsánatot attól az embertől, és jobb lett. Utána újra boldogan néztem Vilura. Vagy mikor valaki tett ellenem valamit, végre vissza tudtam volna vágni, de ránéztem a párnámra (Tini van rajta), és nem tudtam megtenni. Néha nem értem, Vilunak miért van lelkiismeret-furdalása, pl. German miatt, de rájöttem, azért, mert nagyon jó ember. Mármint Vilu. Amúgy Germen is, mert csak védi a lányát, de nem ez a lényeg. És én természetesen minden szereplőt szeretek valamennyire. Ludmila-ról például az a véleményem, hogy nem tudom, hogy lehet utálni. Jó, Vilu a kedvencem, de őt sem utálom (mondjuk, nem is szeretem annyira, mint a legtöbb szereplőt). Másképp látja a világot. Megvolt neki minden a Studio-ban; hírnév, pasi, barátok, ő volt a legjobb táncos és énekes. Erre megjelent Violetta. Nem csoda, hogy ilyen. És igaz, voltak hátsó szándékai, de tényleg szereti Tomást (csak nem az elejétől, és nem szerelemből), Federico-t… főleg Fedét. Ja! És a zenét. Amit utálok benne, hogy mind azt, amit eddig elért, mások kárára tette. De azért maradt Vilu a kedvencem, mert lehet, hogy mindent elvett Ludmila-tól, de tehet erről? Nem. Jade meg pl. tényleg szerelmes Germanba (1-2.évad, 3.-ba mással van), Matinak valóban van szíve, és Diego is szerette Vilut (és fordítva). Szerelmes nem volt, mert az nem múlik el, csak azt hitte, hogy az. Diego meg a 3. évadban Frannal van… Na, szóval minden szereplőt szeretek. De akit a legjobban szeretek, és akire mindig felnézek az Violetta. Hiszen olyan elbűvölő, amit a zenéről és a szerelemről mond. Fantasztikus személyiség, és az a szenvedély, amit átad éneklés közben… az csodálatos. Az összes tinistára ráragasztja a lelkesedését. Az az érzés, mikor látom, az csodálatos. És annál is több. Uralja a színpadot. Színpadra született. Nem lehet nem szeretni. Ha igazi V-fan vagy. Akárki akármit mond, én imádom. És annyira jópofa az az arckifejezés, mikor sértődést tettet, és játssza az agyát. Mondjuk, amikor Marotti German-ról beszélt a telefonba egy ügyvéddel, és Vilu meghallotta (2. évad). Az a tipikus "Violetta nézés". Nagyon szeretem a szereplőket és a színészeket egyaránt. Nagyon sokat változtak. Egyre szebbek/helyesebbek. :D Kívülről. belülről. Minden szereplő egyre jobban kibontakozik. Érettebbek is. Persze az első évadban szinte minden Vilu körül forgott (egyértelmű, hiszen ő a főszereplő), de a második és harmadik évadban mindenkit sokkal jobban megismerünk. Mindenki változott. Sokat. És nagyon örülök, hogy én végig követhettem ezt a változást. Hatalmas ajándék ez a sorstól. És amin Vilu keresztülment… az egyik legnagyobb változás. Én a kis gyámoltalan, gyenge Violettát ismertem meg és szerettem meg. Most Vilu szerepében egyre inkább kezd megjelenni Martina. A hülyeségei, az, hogy mennyivel bátrabb, magabiztosabb lett… Én ezek után Vilut ugyanúgy szeretem. Mostanában én is nagy változáson mentem át. És mikor Angie belépett Vilu életébe, az olyan, mint amikor Tini az enyémbe. A lényeg! Tini mindig, boldog, mosolyog, bohóckodik… már Vilu is. Olyan más. Más, mint régen. Ha történik vele valami, mindig sajnálom (mint az összes szereplőt, csak jobban). De amúgy folyton boldog meg jó kedvű. Elrejti a bánatát. Jó, próbálja. Nem úgy, mint régen. Az én változásom más. Mióta tudom, (a Violetta óta) a szenvedély fogalmát, azóta azt is tudom, milyen a szenvedés. De lehet, hogy erre szükség is van, mert vannak kivételes pillanatok. Ha zenélek/zenét hallgatok/Violettát nézek, olyan boldog vagyok, mint még soha azelőtt. Szóval általában nem vagyok valami vidám, de ha Vilu boldog, akkor én is. Jó boldognak látni. Sok a változás, és nem csak külsőre, gondolkodásmódra is. Azt gondoltam, ez a Tomás-os/León-os ügy olyan komoly. Az is. Igazi szerelem. De semmi a 2. és 3. évadhoz képest. Amikben minden sokkal komolyabb. És amiben mindenki visszakapta, amivel a sors tartozott nekik. Vilu nem tehetett, arról, ami történt, ő is szenvedett, de másnak is fájdalmat okozott. Nem szándékosan, próbált is ellene tenni, de bántotta a fiúkat, ahogy ők is Vilut. A második évadban megtudta, milyen a háromszög másik oldalán. León mindig bántotta Tomás-t. Ezt Diego visszaadta. Stb. Szóval változtak maguktól, a történtektől, de mikor Vilu az En mi mundot énekli (csodás a dal üzenete és maga a dal is), mindig látom, ugyanaz a lány, akit régen megszerettem. Csak sokkal érettebb. Összetartja a csapatot, de nem viszi túlzásba a főnök szerepét, és szinte mindig mások érdekeit nézi. Pl. mikor Angie elment. Látszik, hogy szereti, tiszteli, felnéz rá. Na, én iránta érzek így. És Tini iránt. Sok féle képen kimutathatom a rajongásom. Pl. Vilu kedvence valamilyen narancs lé, ezért az enyém is. De úgy is, hogy írok róla. Megpróbáltam kifejezni, amit iránta érzek, de ez szavakkal leírhatatlan. Csak átérezni lehet. Ha kell, fennmaradok egész éjszaka, mert maraton van, ha kell, olvadok róluk a neten, ha kell, előre nézem a részeket spanyolul... de nem kell. Egyszerűen csak jól esik. Olyan hihetetlen a fejlődésük is. Első évad forgatása: több mint egy év. Harmadik évad forgatása: több mint fél év. És ez még csak nem is a beteges rajonfás szintje… de én büszke vagyok rá, hogy mondogathatom a barnamedvés mondásokat, hogy nevethetek a poénokon, amik ötletesek, humorosak, viccesek, de majdnem mindet csak a V-fanok értik, és büszke vagyok, hogy védhetem a személyes terem. Nem tudom, mi lenne velem a sorozat nélkül. Vagyis tudom, de nem akarok belegondolni. Ha nem is lett volna, nagyon más lennék. Ha meg csak mondjuk, betiltanák… jaj… Annyira megváltoztatott, és jó irányba! Már annyit kerestem róluk képeket (a telómban 317 db. van Tiniről), híreket, videókat, hogy olyan rutinos lettem, hogy mikor kerestem egy képet valamiről (már nem tudom, miről), és angolul kellet volna beírnom valamit, "and" helyett beírom, hogy "y". :D Nagyon tisztelem őket, és megbecsülöm. Szeretem, hogy egyszerűek a klipjeik, nem bonyolítják túl. A hang a lényeg, nem a látvány, nekem így is tökéletes, csak szép táncukkal/koreójukkal. Ja, még egy pár dolog! Én nem vagyok sem Leonetta-, sem Tomletta-, sem pedig Dieletta-fan! Az a véleményem, hogy az, hogy mindenki szurkol valakinek elég nagy hülyeség. Vilunak kell döntenie, nem a rajongóinak (még akkor sem, ha csak jót akarnak). És ő mindegyiküket szereti (évadtól függően, persze) ugyanúgy, mégis másképp. León-t választotta, én minden lehetőségnek örültem volna. A lényeg, hogy jól döntött, igaz nagy szenvedések árán, mert bár ő is sokat szenvedett, azért a fiúk is. És persze Fran, Ludmi és Lara is. Sajnálom őket, de nem tehetnek arról, hogy bántják egymást, nem szándékos (többnyire, de ha igen, akkor is megbánják). Amúgy régen Leonetta rajongó voltam, de örülök, hogy rájöttem erre. Nekem még most is León a kedvencem, de nem vagyok kimondottan Leonetta-fan, mert ezt Violettának kell eldöntenie. Csak úgy, hogy nem szurkolok. Persze ez a páros a kedvencem, de sosem ócsárolom a többit, és nem szurkolgatok nekik. Max. annak, hogy legyenek boldogok. Hogy kivel, azt majd ŐK eldöntik. Volt, hogy kezdtem Diego felé hajazni, és régen (az 1. évad elején) Tomás volt a kedvencem, most meg nagyon fáj látni Leónt is Vilut veszekedni, és olyankor mindig csalódok Leónban, de mikor együtt látom énekelni Violettával, vagy nézek pár első évados felvételt, akkor mindig észhez térek. ;) Persze rengetegen ezért utálják Vilut, a háromszög miatt (még ha a sorozatot és Tinit szeretik is). Azoknak üzenem, hogy képzeljék magukat Violetta helyébe, és utána ítélkezzenek! Mert neki sem könnyű. Mindenki szenved, és nem tehetnek arról, hogy bántják egymást! Visszatérve az eredeti témára… Sokan utálják a sorozatot. Őket nem értem, és nem is akarom megérteni. És soha nem is fogom. Még csak meg sem tudják indokolni. Eddig csak azt hallottam, hogy "a csapból is ez folyik", hogy "lopják a dalokat", hogy "folyton csak tátognak a koncerteken". Mindben van némi igazság. És mi a baj vele? :) A lopásról annyit, ha ellopnák egy dalomat, kicsit felháborítónak tartanám, de aztán rájönnék, hogy ezek szerint jó a zeném! Szóval, ha szerintük ezért nem eredetiek, próbáljanak meg ilyen szövegeket írni, amiknek van mondanivalójuk! És a többi dal… a legtöbb saját, és gyönyörűek. Amúgy a Live-on már alig tátognak. Ja, meg "rángó görcs". Irigyek, hogy élvezi, amit csinál. Hiszen gyönyörűen táncol. Bocsánat, táncolnak! Néha csak röhögni tudok az utálókon. :D És amit még megtanultam (és ez fontos) az az, hogy a Violetta nem csak egy sorozat. Közel sem vagyok a legnagyobb rajongó, de az biztos, hogy aki azt mondja magáról, az nem rajongó, hanem megszállott! Én csak nagyon szeretem. Folyton a Violetta jár az eszemben. Erről is beszélek mindig. A barátaim tolerálják. Én is meghallgatom az ódáikat a kedvenceikről. Van is egy tinista barátnőm. Középsuliban elég ciki, ha az ember a V-fan (sajna), de én lesz@rom, hogy piszkálnak. Büszke vagyok rá. Még a Vilus pólómba is szoktam menni. Persze vannak a sorinak hibái is. A számok nyomon követhetetlenek. Pl.: Mi mikor történt? Most akkor ki hány éves? De Fran szülinapja napja nem is akkor van… Vilunak meg elmaradt? Most akkor María hány éve halt meg??? Stb. Meg mikor Vilu Madridba ment, az a pulcsi volt rajta, mint a Yo soy así-nál. A Y-mix vagy a Studio ruhája… "One love" feliratú póló az első (!!!) évadban. Maxi első évados pólója a spanyol gitáros srácon Madridban... Mindegy. Mindent összevetve hatalmas élmény. Gracias, színészek, dalszerzők, forgatókönyvírók, rendezők és mindenki más. Semmit nem változtatnék rajta. Így tökéletes. Vagyis nekem. Nagyon megérintenek az alakítások. És az igazi énjük is. A filmen sírtam, mert a közönség lassan túlénekli őket, és az olyan gyönyörű, hogy így szeretik! És mert elképzeltem, milyen lesz a Live. Tini még a kedvenc írónőm is. Simplemente Tini jelenj már meg magyarul!! Igen, jogos. Egy könyvét sem olvastam, mégis a kedvencem. Ez így van, de egy szóval sem mondtam, hogy a legtehetségesebb. Csak a kedvencem. Persze nyilván jó a könyve. Ja, a kedvenc modellem is ő. ;) Annyit néztem a Violettát, és azonosultam Viluval, hogy ha valami megérint (ilyen gyakran van), vagy tátogok egy dalra, néha énekelek egy dalt, ha tényleg nem halja senki, a szívemhez kapok, mint Tini. :) Először azt gondoltam, hogy játssza az agyát, de azóta megszerettem a sorit és rájöttem, ez természetes, és örülök, hogy Tini önmagát adja, és nem fél kifejezni az érzelmeit. Ennyi. Imádlak Tini, és ezt kiérdemelted, sokat köszönhetek neked.
Tini egy nagyon jó ember. Ritka az ilyen sztár, aki nem száll el magától, és ilyen jól bánik a rajongóival. Ebből gondolom, hogy nagyon érett. Felelősséggel tartozik a sok rajongójáért, akik felnéznek rá, és ezzel tisztában van. Bár néha még elsírja magát (és az valami ultra cukii), de innen látszik, hogy megbecsül minket. Amikor kiírta, hogy szereti a tinistákat, sírva fakadtam örömömben. Tudtam, de így látva… akkor kezdtem igazán büszke lenni magamra, mert tinista vagyok. Ugyanakkor van humora, ami nem utolsó szempont. Igaz, közel sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, és a rajongók feladata elfogadni őt olyannak, amilyen. És én nem csak elfogattam, de nagyon szeretem. Ő a példaképem, aki megszerettette velem a zenét. Nagyon szeretem. Jó példa mindenkinek. És nem csak azért, mert védi a Földet, és erre sarkalja a rajongóit. És nem is csak azért, mert bár soha nem húz fel kétszer-háromszor egy ruhát, aztán elosztogatja (nekem is kéne az egyik ruhája, kincsként őrizném). Mindezekért valóban önzetlen. De azért is, mert ingyen koncerteket tart, ha valakinek nincs pénze Violetta jegyre. Ő akart egy saját koncertet, de még oda is hívott "vendégszereplőket". Hatalmas szíve van, van humora, imádja a rajongóit, akiket a környezet védelemre és az álmaik teljesítésére sarkal. Hála neki vannak álmaim. Az az egyik, hogy egyszer élőben láthassam (jó, el sem hinném, hogy őt látom). A Violettában ismertem meg. Nagyon tehetséges és szimpatikus. Szinte mindent megadnék, hogy egyszer legalább öt percig beszélgethessek vele. Jó, nem tudok spanyolul, se angolul, és nyilván elájulnék idegességemben, meg sírógörcs törne rám, meg elkezdenék visítozni, és imádkoznék, hogy ne ébredjek fel, meg… De akkor is! Jó lenne. Szóval imádom. Le sem tudom írni, mennyire. De azért megpróbálom. :D Nagyjából… A lényeg, hogy ő a legtehetségesebb, legszebb és legjobb énekes, színész, modell, zenész és táncos, akit valaha láttam! Jó, tudom, hogy vannak nála jobb hangú énekesek is és, hogy Tini is fejlődhetne még, de számomra az ő hangja az egyik legszebb, amit valaha halottam. Nagyon megérint, még képernyőn keresztül is. És már olyan jó énekes, hogy néha meg sem tudom mondani, hogy ez most a saját, vagy a feljavított. Persze nekem még kezdőként is tetszik régebbi felvételeken, feljavítás nélkül. Hihetetlen, milyen gyorsan ért el ekkora sikert. Lehet, sokan azt mondják "csak a Violetta miatt"… Nem hiába szerette meg rögtön mindenki abban a sorozatban. Van benne valami különleges. Megpróbálok rövid lenni, de az az igazság, hogy sok mindent mondanék még róla. Például azt, hogy mennyire gyönyörű, hogy mennyire szeretem, és hogy mennyire hálás lehetek neki. Hiszen, ha ő nem lenne, én több, mint valószínű, még mindig utálnám a zenét és a művészetet. Most meg az az álmom (a másik), hogy gitáros legyek. És nem csak ezért vagyok hálás neki, hanem mert végre úgy érzem, hogy ha van egy álmom, akkor képes vagyok azt megvalósítani, és önbizalmat adott. Hála Tininek másképp gondolok az életre és a zenére (bár néha la musica es mi vida), más szemszögből (és a Violetta óta képes vagyok mindennek utána járni véleményezés előtt). Nem bírom letenni a fülhallgatóm vagy a gitárom (főleg, ha egyszerre használom :D), és bár erre csak a Violetta miatt jöttem rá, akkor is Martina a "közvetítő". Tini és Vilu között van sok különbség, de rengeteg a hasonlóság. Tudom, sok minden csak reklámfogás, de valahogy látszik a szemében, mikor játssza az agyát (lástd: az 5 percenkén feltöltött képei), és mikor azért valamennyire komolyan gondolja, amit mond (látsd: mikkor elsírta magát a koncerten, akkor amúgy nagyon édes). Van, hogy játssza az agyát (melyik sztár nem?)? Igen. És mi ugyanúgy szeretjük, a hülyeségeivel együtt? Na, ná! Néha nem tudom, hogy Tinit, vagy Vilut szeretem jobban, és biztosan nem örül neki, hogy sokan csak Violetta Castillo-ként ismerik (igen, vannak még ilyen „rajongók”), de így van, és büszke lehet rá. És bár sokan úgy gondolják a sorozat a zenéről és szerelemről szól, ez nem így van. Hanem azok jelentéséről. Vagyis, hogy nekik mit jelent, és így nekünk mit jelent. De vissza Tinire… Felnézek rá, mint sok más tinista is. Olyan szeretnék lenni, mint ő. Meg szeretném megvalósítani az álmaim, ha ő nincs, ezt ma nem tudom. És hála neki teszek is érte! Például ebben is hasonlít Vilura; megküzdött az álmaiért, és elérte azokat a tehetségével és egy kis szerencsével. Jó, segített a producer apuci (ez volt a szerencse rész), de onnan, a válogatóról a saját erejével jutott tovább! Imádom, és a kedvencem, az ő kedvenc focistája az enyém is lett (pedig nem vagyok egy sport őrült) és felnézek rá (tudom, mondtam már), és már alig várom a koncertet! Olyan aranyos, hogy néha muszáj elsírnom magam akár Vilu, akár tini monológjain. Tudtam, mindig is tudtam, hogy szereti a tinistákat, de mikor ezt a twitterjén láttam kiírva… nem sokszor voltam már olyan boldog. Tini valahogy mindig mosolyt csal az arcomra. Általában meg sírok, ha Vilu is sír. :D És vajon miért vettem meg a Miss manga szempillaspirált? Büszke is vagyok rá, az első reklámja a V-án kívül. Egyszer (bár tudom, ez lehetetlen) el szeretném ezt neki mondani (sokat álmodozom róla, sokszor elsírom magam a gondolattól). Bár, ha találkoznék vele, sem bírnék megszólalni (el sem hinném, hogy ez velem történik). De a lényeg, hogy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, de nagyon szeretem! Meg merte valósítani az álmait, és sikerült neki (Martinára gondolok, de Vilura is igaz, mint már mondtam), és ezért csak nem lehet elítélni. És nem utolsó sorban, ezzel a rajongóinak is erőt ad. Az az igazság, hogy én régen eléggé Leonetta-fan voltam, de nagyon örültem, mikor Vilu Tomással vagy Diegoval csókolózott. Mert láttam, hogy boldog volt (innen látszik, Martina milyen jó színész). És bármikor, ha azt mondja valaki, hogy Vilu ragyog a színpadon, annak igaza van. És ez Tinire is igaz. És ezt nem lehet megjátszani. Ha valaki nem szereti a Violettát, akkor az ne Tiniről csináljon utálós oldalakat! Régen bántott, most már csak röhögök rajtuk, de tudom, milyen rossz volt. A Violetta óta nem mondom ki soha, ha valamit utálok. Csak nem szeretem. És az utálók hiába tagadják le, tudják, hogy jó hangja van. Ezt akkor is így gondoltam, mikor először hallottam, és nem is szerettem. Akkor is tudtam, milyen jó hangja van. Magával ragad… Egy tinista tudja, milyen jó érzés, hogy este az utolsó dolog, amit látsz elalvás előtt az Tini a párnádon, és reggel, ha kinyitod a szemed, ő az első, akit megpillantasz, ahogy a faladról mosolyog le rád, és ezzel erőt ad a napodhoz. Tele vagyok Violettás cuccokkal, sírtam (bőgtem) örömömben, mikor megtudtam, hogy van jegyem a koncertre, Viluval együtt sírok és nevetek (de tényleg, szó szerint) és nem bírom ki, hogy ne énekeljek velük, vagy hangosítsam fel a tévét, mikor énekelnek (vagy mindkettő), de nem ettől leszek igazi tinista. Hanem attól a jó érzéstől, ami elfog, ha hallom őt énekelni… Szóval nagy rajongó vagyok, és mindig együtt érzek Violettával, de amekkora V-lover vagyok, akkora tinista is. Mert tinistának lenni nem egy múló szeszély. Nem, nem növöm ki! Tinista 4ever!!! Ezt honnan tudom? Mert régebben volt pár igen érdekes heppem, volt néhány kedvenc játékom, sorozatom, dalom, filmem… hiába tagadtam, tudtam, hogy kinövöm. De ez most más, még soha nem éreztem ilyet. Nem látom a jövőt, de tudom, hogy ha nem is ennyire, de örökre a szívembe zártam őket. Nem szégyen, és nem ciki! Büszke is vagyok rá, nagyon. Hiába piszkálnak miatta, felvállalom. Ez alap. Egy gyönyörű érzés, egy csodálatos jellem, egy szó, amivel leírhatom a legjobb tulajdonságaimat… tinista. Elfogult vagyok? Igen. Zavar? Nem. Tehetek ellene? Nem. És akarok tenni ellene? Nem! Tudom, hogy nagyon elfogult vagyok, de rohadtul nem zavar. :D Régen csak elfogultságból mondtam, hogy Vilunak van a legjobb hangja, de azóta egyszer énekelt egy dalt, amikor úgymond "megcsapta a fülemet a hangja". Persze jó értelemben. Bármit énekel, az nagyon átjön, mert bele tudja élni magát. Főleg az En mi mundo-nál, az "együtt jobbak"-féle (Ser mejor stb.), az álomteljesítős és a szerelmes daloknál érzem ezt (jó, kb. az összes daluknál :D) mégis az a dal, amikor rájöttem, tényleg neki van a legjobb hangja... Szóval, pontosan emlékszek arra a pillanatra, amikor erre rájöttem… tehát… ez a dal… izzzzé… felháborító, de… de ez a dal… a Destinada a brillar!! Igen, a Csillogásra születtem. Nagy ügy, ez is jó dal, és nagyon szeretem. Jó, egy Te creo-nak jobban örültem volna, de… Akkor is rájöttem, milyen jó énekes. És ennek nagyon örülök. Lássuk be… ez a dal is nagyon szép, és van mondani valója, csak kicsit önző módon. Mondjuk, mikor először láttam Martinát a reklámban… „szerelem, zene, szenvedély. Ez vagyok én!”, akkor úgy voltam vele, hogy már itt is egy ilyen *** (ezt inkább nem írom le :D) szappanopera. Már megint valami zenés hülyeség. Hát, rácáfoltam magamra. Már nem bírnám ki a sorozat nélkül. Minden nap hallom és látom Martinát. Ha más nem, akkor csak a számaikat hallgatom (minden nap, néha egész nap, főleg reggel, mert kell, hogy el tudjam kezdeni a napot) és a telefonom képernyőjéről mosolyog vissza rám. Ilyenkor mindig jó kedvem lesz. Mindegy, mi a bajom, vagy mennyire rosszkedvű vagyok, valamennyivel jobb lesz. Nem tudnám megmagyarázni, miért. Csak így van, és kész. És én ennek örülök. :) Amikor a színpadon áll, akkor látszik, hogy élvezi. Önmaga. Néha még a szerepéről is meg tud feledkezni, mert élvezi a zenét. Akár énekel, akár tátog. Pl. mikor (2. évad 65. rész) Vilu úgy énekel Ludmilával, mint az ezer éves barátok. Jó, ilyenkor félre teszik az ellentéteket, de nem ennyire! Ez az a színészi hiba, amire egy énekesnek szüksége van! Midketten megfeledkeznek a szerepükről, és látszik az élvezet. És a zene iránti szeretet. Mint mindenki másnál. Tininek védjegye, hogy beleéli magát a dalokba, nem fél kimutatni az érzelmeit (ennek hangot is ad). Ez egyesek szerint "röhejes", "visszataszító" stb. Szerintem csoda. Szóval van, mikor azt mondom, imádom, de… a rajongás nem a megszállottságról szól, hogy már beleőrülsz a rajongásba. Persze, ha vele tölthetnék egy napot, nyilván fél percenként megölelném meg visítoznék (ha még nem vitt volna el a mentő), de sosem csinálnék olyat, hogy pl. elmennék Argentínába, elrabolnám, kitűzném a falamra és mondanám, hogy "milyen élethű"… ezt egy barátnőm találta ki. :D De komolyan… Nem imádom, nem követem lépésről lépésre az életét, de tiszta szívből szeretem. És EZ az igazi rajongás titka. Persze olykor-olykor nem árt egy kis megszállottság, ha nem esel túlzásba. Velence… ha hamarabb tudom, hogy ő járt ott, akkor nyilván körbecsoszogom a járdát a fájós lábammal, hogy biztos belelépjek a lábnyomába. De ugyanarra a járdára léptem ahova ő!!! Mikkor ezt megtudtam (láttam róla egy képet), alig bírtam aludni. Időnként alvás idő közben visítottam párat, és már elzsibbadt az arcom a sok mosolygástól. Másnap tinista barátnőm nyakába ugrottam (ő is ott volt Velencében). :) Együtt örültünk neki. Egy járdán!!! Csak kb. egy év különbséggel, de egy járdán! Nem csak egy ország, város… járda!!! Néha tényleg megszállott vagyok, de sosem élném az ő életét a sajátom helyett. Csak elolvasom a róla szóló híreket, imádom a soriját, a zenéit, követem twitteren… és nagyon szeretem. Tinit is, Vilut is. A jellemüket, a stílusukat… mindent (még ha ebben az utóbbiban nem is ugyanolyanok). És szeretek tinista lenni, és ma már nem tudnék élni sem zene nélkül, sem Tini nélkül. Ha ő nincs, ezt ma nem tudnám (amit a zenéről írtam). Imádlak, Tini. Köszönöm, hogy hála neked rájöttem erre. És azt is, hogy megmutattad az utamat, és ha kell, segítesz visszatalálni rá. <3 És akkor a sorozat… Ha rossz kedvem van, csak bekapcsolom a zenéjüket, és hagyom, hogy magával ragadjon. Ilyenkor mindig megnyugszok. Vagy jobban feltörnek az érzelmeim, akár jók, akár rosszak. A zene tudja, mire van szükségem, és Tini hangja… jó hallgatni. A zenéik és maga a történet igazi érzelmeket közvetít. Megtanított megszeretni az élet egyik legszebb dolgát, amit azelőtt szinte utáltam. A zenét. (Sokak ugyanígy megszerették, nekik hála, vagy csak még jobban közel áll a szívükhöz Tiniék miatt.) Nagyon szeretnék egyszer profi zenész lenni, és egy bandában játszani (tudom, írtam már, de így van), viszont azzal is megelégszem, ha örökre így marad, és ha csak hobbiból is, de játszhatom a zenéjüket. Ma már nem tudnék zene nélkül élni. Hozzám nőt a fülhallgatóm. :D Konkrétan agyon használom, szó szerint. Jó, a táncban még most is béna vagyok, de gitározni imádok, és mindig velük éneklem a dalokat (na, a hangom egy más téma, abba ne menjünk bele… szeretek énekelni és táncolni... csak nem tudok). És egy részt nem bírtam ki, hogy ne kommentáljam, vagy, hogy ne bömböltessem a tv-t (főleg, ha énekelnek). Hihetetlen jó színészek. Minden részt fejből tudok (most inkább csak a történetet, mert annyiszor láttam, hogy a részek egybefolynak), és ha a tanulni való engedi, akkor napi kétszer is megnézem, vagy ha nem vagyok suliba, akkor háromszor, és ezek még csak a nappali részek. Mert volt már egy párszor, hogy nem aludtam az éjjel az ismétlések miatt, amiket ugyanúgy szeretek és végig izgulok, mint a premiereket, pedig tudom előre, mi lesz. Violetta nagyon jó tanácsokat ad, és válaszokat az éppen aktuális kérdéseimre/problémáimra. Igyekszek megfogadni a tanácsokat, amiket a részekből szűrök le. Vilu (és néha a többiek) "bölcsességei" mindig jól jönnek, és többnyire meg is fogadom. Nagyon sokat segít, és tényleg mindig igaza van (még ha az elején ezt nem is látom be). Nyilván, mert ő is hasonló gondokkal küzd akkor, mikor én is. Van, hogy (nagyon ritkán) nem neki adok igazat valamiért, de aztán mindig jobban meggondolom, minden szemszögből megvizsgálom, és… és akkor mindig Vilunak van igaza. Nem hiába ő a főszereplő. És nem, nem túl tökéletes. Folyton hazudik. :D De oka van rá! A Roxy-s sztorinál csalódtam. De megbánta, így én is elfogadom. És rögtön felismertem, mikor láttam a képet a videó elején! Van, hogy hazudik. Belátja, hogy tévedett, és ez a fontos. Különben meg… az álmaiért megéri. És „szerelemben mindent szabad”. És Leónba tényleg szerelmes, nem csak versenyzésből hajt rá, mint egyesek… És sokszor, ha León (igen, hosszú ó, Vilu is így írja) miatt hazudik, akkor az azért van, mert magához sem őszinte, ami pedig nem az ő hibája. Tehát jók a tanácsai. Ezek mindig jól jönnek. Csak időbe telik felfognom. Vilu olyan édes, és mindig jót akar. Olyan hatással van rám, amiért először haragudtam. Jobb ember lettem miatta. Egyszer valaki megsértődött rám, neki kellett volna bocsánatot kérnie, nekem bűntudatom lett, mert, ahogy Vilu rám nézett a tévében, olyan volt, mintha csalódna bennem, aztán én kértem bocsánatot attól az embertől, és jobb lett. Utána újra boldogan néztem Vilura. Vagy mikor valaki tett ellenem valamit, végre vissza tudtam volna vágni, de ránéztem a párnámra (Tini van rajta), és nem tudtam megtenni. Néha nem értem, Vilunak miért van lelkiismeret-furdalása, pl. German miatt, de rájöttem, azért, mert nagyon jó ember. Mármint Vilu. Amúgy Germen is, mert csak védi a lányát, de nem ez a lényeg. És én természetesen minden szereplőt szeretek valamennyire. Ludmila-ról például az a véleményem, hogy nem tudom, hogy lehet utálni. Jó, Vilu a kedvencem, de őt sem utálom (mondjuk, nem is szeretem annyira, mint a legtöbb szereplőt). Másképp látja a világot. Megvolt neki minden a Studio-ban; hírnév, pasi, barátok, ő volt a legjobb táncos és énekes. Erre megjelent Violetta. Nem csoda, hogy ilyen. És igaz, voltak hátsó szándékai, de tényleg szereti Tomást (csak nem az elejétől, és nem szerelemből), Federico-t… főleg Fedét. Ja! És a zenét. Amit utálok benne, hogy mind azt, amit eddig elért, mások kárára tette. De azért maradt Vilu a kedvencem, mert lehet, hogy mindent elvett Ludmila-tól, de tehet erről? Nem. Jade meg pl. tényleg szerelmes Germanba (1-2.évad, 3.-ba mással van), Matinak valóban van szíve, és Diego is szerette Vilut (és fordítva). Szerelmes nem volt, mert az nem múlik el, csak azt hitte, hogy az. Diego meg a 3. évadban Frannal van… Na, szóval minden szereplőt szeretek. De akit a legjobban szeretek, és akire mindig felnézek az Violetta. Hiszen olyan elbűvölő, amit a zenéről és a szerelemről mond. Fantasztikus személyiség, és az a szenvedély, amit átad éneklés közben… az csodálatos. Az összes tinistára ráragasztja a lelkesedését. Az az érzés, mikor látom, az csodálatos. És annál is több. Uralja a színpadot. Színpadra született. Nem lehet nem szeretni. Ha igazi V-fan vagy. Akárki akármit mond, én imádom. És annyira jópofa az az arckifejezés, mikor sértődést tettet, és játssza az agyát. Mondjuk, amikor Marotti German-ról beszélt a telefonba egy ügyvéddel, és Vilu meghallotta (2. évad). Az a tipikus "Violetta nézés". Nagyon szeretem a szereplőket és a színészeket egyaránt. Nagyon sokat változtak. Egyre szebbek/helyesebbek. :D Kívülről. belülről. Minden szereplő egyre jobban kibontakozik. Érettebbek is. Persze az első évadban szinte minden Vilu körül forgott (egyértelmű, hiszen ő a főszereplő), de a második és harmadik évadban mindenkit sokkal jobban megismerünk. Mindenki változott. Sokat. És nagyon örülök, hogy én végig követhettem ezt a változást. Hatalmas ajándék ez a sorstól. És amin Vilu keresztülment… az egyik legnagyobb változás. Én a kis gyámoltalan, gyenge Violettát ismertem meg és szerettem meg. Most Vilu szerepében egyre inkább kezd megjelenni Martina. A hülyeségei, az, hogy mennyivel bátrabb, magabiztosabb lett… Én ezek után Vilut ugyanúgy szeretem. Mostanában én is nagy változáson mentem át. És mikor Angie belépett Vilu életébe, az olyan, mint amikor Tini az enyémbe. A lényeg! Tini mindig, boldog, mosolyog, bohóckodik… már Vilu is. Olyan más. Más, mint régen. Ha történik vele valami, mindig sajnálom (mint az összes szereplőt, csak jobban). De amúgy folyton boldog meg jó kedvű. Elrejti a bánatát. Jó, próbálja. Nem úgy, mint régen. Az én változásom más. Mióta tudom, (a Violetta óta) a szenvedély fogalmát, azóta azt is tudom, milyen a szenvedés. De lehet, hogy erre szükség is van, mert vannak kivételes pillanatok. Ha zenélek/zenét hallgatok/Violettát nézek, olyan boldog vagyok, mint még soha azelőtt. Szóval általában nem vagyok valami vidám, de ha Vilu boldog, akkor én is. Jó boldognak látni. Sok a változás, és nem csak külsőre, gondolkodásmódra is. Azt gondoltam, ez a Tomás-os/León-os ügy olyan komoly. Az is. Igazi szerelem. De semmi a 2. és 3. évadhoz képest. Amikben minden sokkal komolyabb. És amiben mindenki visszakapta, amivel a sors tartozott nekik. Vilu nem tehetett, arról, ami történt, ő is szenvedett, de másnak is fájdalmat okozott. Nem szándékosan, próbált is ellene tenni, de bántotta a fiúkat, ahogy ők is Vilut. A második évadban megtudta, milyen a háromszög másik oldalán. León mindig bántotta Tomás-t. Ezt Diego visszaadta. Stb. Szóval változtak maguktól, a történtektől, de mikor Vilu az En mi mundot énekli (csodás a dal üzenete és maga a dal is), mindig látom, ugyanaz a lány, akit régen megszerettem. Csak sokkal érettebb. Összetartja a csapatot, de nem viszi túlzásba a főnök szerepét, és szinte mindig mások érdekeit nézi. Pl. mikor Angie elment. Látszik, hogy szereti, tiszteli, felnéz rá. Na, én iránta érzek így. És Tini iránt. Sok féle képen kimutathatom a rajongásom. Pl. Vilu kedvence valamilyen narancs lé, ezért az enyém is. De úgy is, hogy írok róla. Megpróbáltam kifejezni, amit iránta érzek, de ez szavakkal leírhatatlan. Csak átérezni lehet. Ha kell, fennmaradok egész éjszaka, mert maraton van, ha kell, olvadok róluk a neten, ha kell, előre nézem a részeket spanyolul... de nem kell. Egyszerűen csak jól esik. Olyan hihetetlen a fejlődésük is. Első évad forgatása: több mint egy év. Harmadik évad forgatása: több mint fél év. És ez még csak nem is a beteges rajonfás szintje… de én büszke vagyok rá, hogy mondogathatom a barnamedvés mondásokat, hogy nevethetek a poénokon, amik ötletesek, humorosak, viccesek, de majdnem mindet csak a V-fanok értik, és büszke vagyok, hogy védhetem a személyes terem. Nem tudom, mi lenne velem a sorozat nélkül. Vagyis tudom, de nem akarok belegondolni. Ha nem is lett volna, nagyon más lennék. Ha meg csak mondjuk, betiltanák… jaj… Annyira megváltoztatott, és jó irányba! Már annyit kerestem róluk képeket (a telómban 317 db. van Tiniről), híreket, videókat, hogy olyan rutinos lettem, hogy mikor kerestem egy képet valamiről (már nem tudom, miről), és angolul kellet volna beírnom valamit, "and" helyett beírom, hogy "y". :D Nagyon tisztelem őket, és megbecsülöm. Szeretem, hogy egyszerűek a klipjeik, nem bonyolítják túl. A hang a lényeg, nem a látvány, nekem így is tökéletes, csak szép táncukkal/koreójukkal. Ja, még egy pár dolog! Én nem vagyok sem Leonetta-, sem Tomletta-, sem pedig Dieletta-fan! Az a véleményem, hogy az, hogy mindenki szurkol valakinek elég nagy hülyeség. Vilunak kell döntenie, nem a rajongóinak (még akkor sem, ha csak jót akarnak). És ő mindegyiküket szereti (évadtól függően, persze) ugyanúgy, mégis másképp. León-t választotta, én minden lehetőségnek örültem volna. A lényeg, hogy jól döntött, igaz nagy szenvedések árán, mert bár ő is sokat szenvedett, azért a fiúk is. És persze Fran, Ludmi és Lara is. Sajnálom őket, de nem tehetnek arról, hogy bántják egymást, nem szándékos (többnyire, de ha igen, akkor is megbánják). Amúgy régen Leonetta rajongó voltam, de örülök, hogy rájöttem erre. Nekem még most is León a kedvencem, de nem vagyok kimondottan Leonetta-fan, mert ezt Violettának kell eldöntenie. Csak úgy, hogy nem szurkolok. Persze ez a páros a kedvencem, de sosem ócsárolom a többit, és nem szurkolgatok nekik. Max. annak, hogy legyenek boldogok. Hogy kivel, azt majd ŐK eldöntik. Volt, hogy kezdtem Diego felé hajazni, és régen (az 1. évad elején) Tomás volt a kedvencem, most meg nagyon fáj látni Leónt is Vilut veszekedni, és olyankor mindig csalódok Leónban, de mikor együtt látom énekelni Violettával, vagy nézek pár első évados felvételt, akkor mindig észhez térek. ;) Persze rengetegen ezért utálják Vilut, a háromszög miatt (még ha a sorozatot és Tinit szeretik is). Azoknak üzenem, hogy képzeljék magukat Violetta helyébe, és utána ítélkezzenek! Mert neki sem könnyű. Mindenki szenved, és nem tehetnek arról, hogy bántják egymást! Visszatérve az eredeti témára… Sokan utálják a sorozatot. Őket nem értem, és nem is akarom megérteni. És soha nem is fogom. Még csak meg sem tudják indokolni. Eddig csak azt hallottam, hogy "a csapból is ez folyik", hogy "lopják a dalokat", hogy "folyton csak tátognak a koncerteken". Mindben van némi igazság. És mi a baj vele? :) A lopásról annyit, ha ellopnák egy dalomat, kicsit felháborítónak tartanám, de aztán rájönnék, hogy ezek szerint jó a zeném! Szóval, ha szerintük ezért nem eredetiek, próbáljanak meg ilyen szövegeket írni, amiknek van mondanivalójuk! És a többi dal… a legtöbb saját, és gyönyörűek. Amúgy a Live-on már alig tátognak. Ja, meg "rángó görcs". Irigyek, hogy élvezi, amit csinál. Hiszen gyönyörűen táncol. Bocsánat, táncolnak! Néha csak röhögni tudok az utálókon. :D És amit még megtanultam (és ez fontos) az az, hogy a Violetta nem csak egy sorozat. Közel sem vagyok a legnagyobb rajongó, de az biztos, hogy aki azt mondja magáról, az nem rajongó, hanem megszállott! Én csak nagyon szeretem. Folyton a Violetta jár az eszemben. Erről is beszélek mindig. A barátaim tolerálják. Én is meghallgatom az ódáikat a kedvenceikről. Van is egy tinista barátnőm. Középsuliban elég ciki, ha az ember a V-fan (sajna), de én lesz@rom, hogy piszkálnak. Büszke vagyok rá. Még a Vilus pólómba is szoktam menni. Persze vannak a sorinak hibái is. A számok nyomon követhetetlenek. Pl.: Mi mikor történt? Most akkor ki hány éves? De Fran szülinapja napja nem is akkor van… Vilunak meg elmaradt? Most akkor María hány éve halt meg??? Stb. Meg mikor Vilu Madridba ment, az a pulcsi volt rajta, mint a Yo soy así-nál. A Y-mix vagy a Studio ruhája… "One love" feliratú póló az első (!!!) évadban. Maxi első évados pólója a spanyol gitáros srácon Madridban... Mindegy. Mindent összevetve hatalmas élmény. Gracias, színészek, dalszerzők, forgatókönyvírók, rendezők és mindenki más. Semmit nem változtatnék rajta. Így tökéletes. Vagyis nekem. Nagyon megérintenek az alakítások. És az igazi énjük is. A filmen sírtam, mert a közönség lassan túlénekli őket, és az olyan gyönyörű, hogy így szeretik! És mert elképzeltem, milyen lesz a Live. Tini még a kedvenc írónőm is. Simplemente Tini jelenj már meg magyarul!! Igen, jogos. Egy könyvét sem olvastam, mégis a kedvencem. Ez így van, de egy szóval sem mondtam, hogy a legtehetségesebb. Csak a kedvencem. Persze nyilván jó a könyve. Ja, a kedvenc modellem is ő. ;) Annyit néztem a Violettát, és azonosultam Viluval, hogy ha valami megérint (ilyen gyakran van), vagy tátogok egy dalra, néha énekelek egy dalt, ha tényleg nem halja senki, a szívemhez kapok, mint Tini. :) Először azt gondoltam, hogy játssza az agyát, de azóta megszerettem a sorit és rájöttem, ez természetes, és örülök, hogy Tini önmagát adja, és nem fél kifejezni az érzelmeit. Ennyi. Imádlak Tini, és ezt kiérdemelted, sokat köszönhetek neked.
A leghelyesebb és legtehetségesebb koreai énekes, akit valaha láttam. De komolyan. Az első dal, amit hallottam tőlük a Clap encore. Ahogy megláttam a színpadon, a fülhallgatóval, az a hang, a ritmus, a dallam... Rögtön beleszerettem. Jó, nem úgy szerettem bele, hogy "hú, hozzámegyek", hanem "úúúúú, de cuki".
TE-HET-SÉ-GES! Ennyi. :)
TE-HET-SÉ-GES! Ennyi. :)
Tehetséges. Szeretem, ahogy énekel, a dalszövegeket, a dallamot, a ritmust, a hangját... Jó színész, énekes és az, hogy vannak utálkozó vélemények, az azt jelent, hogy tényleg kiérdemelte a rajongóit is. És a régi "züllött" élete sem érdekel. Mér vége, nem ez a lényeg? :)
Nagyon tehetséges, jól táncol és angyali hangja van. Nagyon szeretem, és egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani. Nem véletlenül van ennyi rajongója, olyan... mondjuk ki, profi! És az sem utolsó szempont, hogy milyen helyes. ;)
Szóval... a hangja, a színészkedése, vagyis úgy a tehetsége... hogy is mondjam... CSODÁLATOS!! Olyan jól alakít! Nagyon jól énekel és zenél. Imádom Clara-t is és Angie-t is!! :)) Szerintem nagyon is megérdemelte a szerepet. Csodás énekes! Vagy ezt már mondtam? :) Mindegy, akkor is nagyon jó a hangja.
Nagyon szeretem. Nem mondom, hogy nyernie kellett volna, mert nem ő volt a legtehetségesebb, de nagyon jól énekel. A zenei ízlése nem tetszik annyira, de nagyon jó előadó. Szuper hangja van, csak az a baj, hogy itt szerzett hírnevet, és nem a saját országában, így nem ismerik annyira. De én nagyon szeretem. :)
Én (és szerintem mindenki) a Violettából ismerem. Fantasztikusan énekel, táncol és remek színész. Remek a ritmus érzéke és nagyon helyes. Szóval nagyon szeretem. ♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡ :D díszítő sor. Mindegy, imádom a színészt és a karaktert is
Na, jó. Rövid leszek: imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom, imádom... és imádom. Folytassam még :D
Nagyon tehetséges színész. És csodás a hangja.
Nagyon tehetséges színész. És csodás a hangja.
Lodoról nem lehet rosszat mondani. Nagyon tehetséges énekes (most is őt hallgatom), és fantasztikus színész. A Violettában ismertem meg. Bevallom először nem volt túl szimpatikus, de most... nagyon szeretem! Egyik kedvenc színészem. :)
Lássuk csak, mit is mondhatnék róla... Imádom! Csodás a hangja, az alakítása, a haja és... olyan helyes :D
A Violettában ismertem meg, és bár eleinte nem volt szimpi, már nagyon szeretem mint színészt, mint karaktert.
Ja, és csodásan gitározik.
A Violettában ismertem meg, és bár eleinte nem volt szimpi, már nagyon szeretem mint színészt, mint karaktert.
Ja, és csodásan gitározik.
Imádom !!
Remek énekes és színész.Nagyon élethűen alakít. Szerintem csodálatos hangja van, és a dalai is azok. Egyik kedvenc énekesnőm. Egyetlen hibája, hogy rossz sráccal kavar. De ettől függetlenül nagyon szeretem. :)
Remek énekes és színész.Nagyon élethűen alakít. Szerintem csodálatos hangja van, és a dalai is azok. Egyik kedvenc énekesnőm. Egyetlen hibája, hogy rossz sráccal kavar. De ettől függetlenül nagyon szeretem. :)
Imádom a One directiont! Nem Harry a kedvencem, de kétség kívül ő a leghelyesebb a bandába. Tehetséges, szép a szeme, cuki az akcentusa és szereti a macskákat. Mi kell még? Sokan idétlennek tartják a haját, de (szerintem)ez benne a legcukibb.
A karaktert utálom. Egy dög. Ki nem állhatom!!!
De a színész... tehetséges, jó fej és helyes. Imádom a hangját. Nem a legjobb (Leon), de szuper színész és énekes. Amiért a legjobban szeretem... SZERETI A MACSKÁKAT!!!
De a színész... tehetséges, jó fej és helyes. Imádom a hangját. Nem a legjobb (Leon), de szuper színész és énekes. Amiért a legjobban szeretem... SZERETI A MACSKÁKAT!!!
A látszat néha csal. Sokan a szerepe alapján ítélik meg. Pedig ő az, aki a legjobban különbözik a karakterétől (és Andres). Jól énekel, táncol és a valóságban tök rendes.
Ami a szerepét illeti, nem tudom, hogy lehet utálni. Jó, Vilu a kedvencem, de őt sem utálom (mondjuk, nem is szeretem). Más kép látja a világot. Meg volt neki minden a Studioban: hírnév, pasi, barátok, ő volt a legjobb táncos és énekes. Erre megjelent Vilu. Nem csoda, hogy ilyen. És igaz, voltak hátsó szándékai, de tényleg szereti Tomast. Amit nem szeretek benne, hogy mind az amit eddig elért, azt mások kárára tette. És azért maradt Vilu a kedvencem, mert lehet, hogy mindent el vett Ludmilától, de tehet róla? Nem.
Jó színész. De tényleg, imádják egymást Martinával. Hogy tudják így eljátszani, hogy utálják egymást? És Ludmila szerepét eljátszani aztán tényleg nem könnyű.
u.i: attól, hogy az utálók odaírják, hogy "bocs fanok", attól még igenis sértő!!!
Ami a szerepét illeti, nem tudom, hogy lehet utálni. Jó, Vilu a kedvencem, de őt sem utálom (mondjuk, nem is szeretem). Más kép látja a világot. Meg volt neki minden a Studioban: hírnév, pasi, barátok, ő volt a legjobb táncos és énekes. Erre megjelent Vilu. Nem csoda, hogy ilyen. És igaz, voltak hátsó szándékai, de tényleg szereti Tomast. Amit nem szeretek benne, hogy mind az amit eddig elért, azt mások kárára tette. És azért maradt Vilu a kedvencem, mert lehet, hogy mindent el vett Ludmilától, de tehet róla? Nem.
Jó színész. De tényleg, imádják egymást Martinával. Hogy tudják így eljátszani, hogy utálják egymást? És Ludmila szerepét eljátszani aztán tényleg nem könnyű.
u.i: attól, hogy az utálók odaírják, hogy "bocs fanok", attól még igenis sértő!!!
Én 100%-ig Leonetta fan vagyok. De akkor is! Hogy lehet nem szeretni Tomast? Oké, hogy egy csomóan (a legtöbben) Leon rajongók vagyunk, de ő sem tökéletes. És oké, igaz, hogy Leon és Vilu illenek egymáshoz, de Tomassal is. Mindkettőjük iránt tiszta szerelmet érez. És nagyon örülök, h a 2. évad végén Leont választja, de annak is, h Tomas visszajön a 3. évadban (nem biztos). Nem tudom, miért utálja őt annyira a többi Leonetta fan, de nem is érdekel. Addig jó, míg vannak nézeteltérések. Tomletta és Leonetta rajongók (vagy Diego fanok), de légyszi ne írjatok rosszat a másik rajongótáborról, ha azok nem érdemlik meg, hiszen mindketten csodásan éneklen, szuper helyesek és nagyon rendesek Viluval. Mindkettőjüknek vannak hibáik (nem is ragozom, mennyi), de... mi így szeretjük őket. Legalább is én.
Tudom, h csomóan túl nyálasnak tarjátok, amit írtam, vagy hülyeségnek, de nem zavar. Tudom, hogy igazam van.
Ja, és Pablo tök cuki, meg tehetséges. Hogy róla is beszéljek.
Tudom, h csomóan túl nyálasnak tarjátok, amit írtam, vagy hülyeségnek, de nem zavar. Tudom, hogy igazam van.
Ja, és Pablo tök cuki, meg tehetséges. Hogy róla is beszéljek.
Imádom a hangját! Olyan jól állnak neki a romantikus számok. Látszik, hogy élvezi. Én a Violettában láttam először. Akkor utáltam, de most a kedvencem a fiúk közül. :D Alig várom a koncertet, hogy élőben láthassam!
Leonetta 4everr!!:)
Leonetta 4everr!!:)
Ő a kedvencem az 1D-ből. Gitározik, cuki, tud spanyolul, érzékeny, tök vicces, hogy ilyen haspók és még sorolhatnám. Imádom a hangját. Kaphatna több szólót.
Régen Liem volt a kedvencem, de egy csomó dolgot olvastam róluk, és most már Niall.
Niall <3<3<3 :) One direction 4everr!!!
Régen Liem volt a kedvencem, de egy csomó dolgot olvastam róluk, és most már Niall.
Niall <3<3<3 :) One direction 4everr!!!
Nagyon jó a hangja, de engem inkább a dalok szövege fogott meg. Nagyon bele tudom képzelni magam. Nekem mondjuk nem ő a kedvencem a bandából (nincs is kedvencem), de nagyon szeretem. Énekes ként 10/10.
Nagyon szeretem a könyveit, de egyszerűen nem bírom kiolvasni az Szent Johanna Gimit, mert az előző olvasó nem viszi vissza a könyvtárba az 5. kötetet. De az első négyet le sem bírtam tenni. Nagyon élveztem.
Cortez <3<3
Cortez <3<3