Emberségből jeles, és így ejti transzba a lányokat Harry Styles

Harry Styles a Love On Tour-ral járt Budapesten, 2022. július 13-án. Ilyen élmény volt ott lenni!

hirdetés

A cikk saját véleményt, beszámolót tartalmaz.

Harry Styles koncertje több mint két év csúszás után, 2022. július 13-én megérkezett Budapestre. Ebben az időszakban viszont annyi minden történt, gondolom nemcsak velem, hogy a szerdai dátum szürreálisnak tűnt, szinte el se akartam hinni, hogy aznap, munka után, valóban a Papp László Budapest sportarénánál fogok leszállni a szokásos köreim helyett. A nap viszont valóban elérkezett, beraktam a még elővételben beszerzett jegyet, és be kell vallanom, egyre izgatottabb lettem. 

Styles rajongói köre fiatal, valószínűleg fiatalabb, mint én, hiszen most lettem 26 éves. Nem titok így, hogy a One Direction-láz még engem is érintett, és mindig Harry volt a kedvencem, így leginkább az ő szólómunkáját követtem/követem időm függvényében lelkesedéssel. A bandát 2015-ben láttam Bécsben, akkor már Zayn nélkül, majd Harryt szólóban 2017-ben, Amszterdamban. Mind a két helyen az fogalmazódott meg bennem, hogy a légkör, ami a stadiont, majd a kisebb előadótermet belengi, szavakkal nehezen körbeírható, és valójában én el se tudom képzelni, hogy az előadónak milyen érzés lehet. Ezek, a zömében lányok, amolyan feltétlen szeretetet árasztanak magukból, talán így nem is meglepő, hogy Harrynek ez lett szólóban is a mottója: “treat people with kindness”, avagy bánj másokkal kedvesen.

A Harry Styles-fenoma tehát nem új keletű, viszont bátran ki lehet most már, sikereit elnézve, jelenteni, hogy a 21. század egyik zenei ikonjává nőtte ki magát – tini és fiatal felnőtt lányok támogatásával. Amszterdamba édesanyám is elkísért, aki nagy csodálkozással nézte végig, hogy miért ájulnak el az első sorban a lányok ettől a nyurga, őzike lábú, és érdekes mozgású fiatal sráctól, akinek oké, van hangja, de annyira talán nem is jó (személyes véleménye). Majd ő is belátta, hogy tulajdonképpen végignézte a másfél órás show-t ott is, mert Styles karizmája vonzza a tekintetet. A másik fontos összetevője pedig az embersége és bája, ami talán még a kívülállókat is megérinti. Mert abból pedig Harry, sok Hollywood-i sztárral ellentétben, jeles. Több interjúban kérdezték arról, hogy nem bánja-e, hogy leginkább lányok rajonganak érte (más előadó igyekszik lerázni magáról ezt a “tini ikon” imázst, Stylesszal ellentétben), amit kikért magának, és igazából olyan felemelő, feminista kijelentéseket tett, miszerint nem szabad lenézni a lányokat, mert ők a jövő.

Amszterdamban még első albumával turnézott, amelyből a budapesti show-jára kettő felvételt hozott magával, a Sign of the Times-t, és a közönségkedvenc Kiwi-t. Azóta megjelent a Fine Line, ami végleges magalapozta a karrierjét olyan számokkal, mint a Watermelon Sugar, Adore You és Lights Up, majd mostanában kiadta a Harry’s House-t is, így nemrégiben a setlist is teljesen megújult az új számokkal.

Visszatérve a koncertre, és azt megelőző napra. A Four Seasons hotel előtt már július 12-én sor volt, hiszen Harry (állítólag) aznap érkezett meg, ám a szemfüles rajongóknak csak 13-án sikerült elcsípniük a rakparton sétálgatva, szabadidőben és baseball sapkában, teljesen egyedül.

Akkor én már úton voltam az aréna felé, egy kávéval gazdagabban. A kapunyitásra szerettem volna ott lenni (este hat volt, az előzenekar nyolckor kezdett), annak ellenére, hogy helyjegyem volt az ötödik szektorban, mert, aki volt már Harry Styles koncerten, tudja, hogy ott állni, a rajongókkal együtt, egy külön élmény. Most is így volt, FaceTime-on kerestem a barátaimat, hogy ezt látniuk kell; konkrétan olyan, mintha egy idegen, és valamivel jobb, vidámabb helyre csöppentél volna. Egy pillanatra nem a kérdéses budapesti környéken voltam, hanem egy másik országban, más emberekkel, egy olyan helyen, ahol nincs a szomszédban háború, nem tombol a járvány, és nem érintenek az emelkedő árak. A Papp László aréna tere ugyanis megtelt fiatal, mosolygós, reményekkel teli arcokkal, olyan ruhakölteményekben, hogy a koncert mellé divatbemutatót is kapott az ember. Minden második lányon boa volt, ám a hippi divat is nagy sláger volt. 

Azt is ki kell emelnem, hogy bár elsöprő többségben lányok voltak, azért találkozhattunk néhány kísérő fiúval, anyukával és apukával is – az utóbbi csoportnak leginkább hitetlenség ült az arcán, ami különösen szórakoztató volt, főleg a show alatt. A beengedés flottul zajlott, ami őszintén szólva, nagyon ritka; 18:00 előtt pár perccel valóban elkezdték beengedni az izgatott tömeget, az ott dolgozók kedvesen és türelmesen navigáltak mindenkit, így az ő munkájukat szerintem külön érdemes megköszönni.

Kényelmesen elfoglaltam a kis helyemet, ami nagyon közel volt a kifutó végéhez, így még izgatottabb lettem, annak ellenére, hogy megígértem magamnak, hogy hát én csak egy felnőtt ember vagyok már… A körülettem ülő lányok rögtön lelkes beszélgetésbe fogtak mindenkivel, kedvesek voltak, jóindulatúak, ami összességében az egész tömegről elmondható. Itt valóban senki nem érezhette magát egyedöl.

Megindult a szokásos show előtti playlist, többé-kevésbé ismert slágerekkel, majd nyolc előtt pár perccel rákezdett Wolf Alice. Róla nem sokat tudok írni, mert a zenéje tényleg nem az én műfajom, de összességében aranyos és tehetséges volt, leginkább a pitben állókat tudta megmozgatni. A 45 perces szettjét szépen tartotta, jól kombinálták a pörgősebb és lassú zenéket.

Utána rögtön megszólalt a One Direction – Best Song Ever slágere, amire a legtöbb, előtte ülő rajongó, felpattant és koreográfiába kezdett. Nosztalgikus és aranyos jelenet volt. Másik katarzist a Queen – Bohemian Rhapsody slágere jelentette, amit a telt házas aréna egy emberként kántált el Styles érkezése előtt.

A fények majd kialudtak pontban 21:00-kor, és olyan sikítás vette kezdetét, hogy remegett az aréna, a biztonsági őrök befogták a fülüket (a riadt apukákkal együtt), Styles pedig hatalmas vigyorral az arcán rohant fel 21.10 perc magasságában a színpadra. Első dala a Harry’s House-ról volt, a Music for a Sushi Restaurant, amit a Golden és Adore You követett. Nekem mindig sokat mond el egy előadóról, amikor veszi arra a fáradtságot, és utánakérdez, hogy például Budapestet, hogy ejtjük ki. Styles, karakteréhez híven, gyönyörűen, s-sel ejtette ki, a “köszönömöt” pedig olyan hibátlanul, hogy még a tömeg is hirtelen sokkot kapott azelőtt, mielőtt lelkes sikoltozásban tört ki. Styles kalandja a magyar szavakkal itt nem ért véget. Boldog születésnapot kívánt többek között Dórinak, majd a Boyfriends dala előtt talált egy “önkéntes” barátot, akinek a dalát ajánlotta. A srácot Balázsnak hívták, és Harrynek meglepő módon semmi gondja nem akadt nevének kiejtésével.

Szeretném, ha minden jó érzéseteket, amely a férfiak felé volt, Balázs felé irányítanátok. És szeretném, ha minden rossz érzéseteket is, amelyet a férfiak okoztak, Balázs felé irányítanátok

- vezette fel a Boyfriends-t. Styles majd felhívta a közönség figyelmét arra, hogy senki ne bántsa Balázst.

A dalok közötti beszélgetés is így ugyanolyan élmény volt, mint maga a show. Harry vicces, kedves és figyelmes, bármit csinál, megőrült érte a tömeg, nekem pedig egy óra után, a sok mosolygástól, fájni kezdett az arcizmom. Életemben szerencsés voltam, sok koncerten jártam, de ilyen feltétlen szeretet, örömöt, és kultúrált szórakozást (mindenki a helyén maradt, táncolt, tiszteletteljes volt a másikkal, nemétől, hovatartozásától, mindentől eltekintve) nem igazán láttam.

Harry lelkesen olvassa a neki szánt üzeneteket (mögöttem egy lány azt írta fel angolul, hogy “okozz nekem csalódást, hogy tovább léphessek végre”), de olyan is volt, aki “válópartit” tartott.

Gratulálok? 

– mondta erre Styles. A lány erre zokogni kezdett, majd. “Jól vagy?”, és csak azután lépett tovább, hogy megkapta a megerősítést, hogy nem fog összeesni. “A szabadságra!” – mondta végül Styles, és ezzel vezette fel a “diszkómontázst”.

A figyelmessége egyébként utolsó dala, a Kiwi közben is megmutatkozott. Az egyik lány rosszul lett, mire leállította a zenét, felkapcsoltatta a villanyt, és csak azután ment tovább, miután meggyőződött arról, hogy minden rendben. “Köszönöm, Budapest, hogy ilyen figyelmesek vagytok egymással! A legfontosabb nekem a biztonságotok” – mondta, majd a legelejétől kezdte el a Kiwi-t, így végül duplán meghallgathattuk majdnem.

A gitárosa, Mitch, július 13-án ünnepelte a születésnapját, így a rajongók mellett ő is fel lett köszöntve, ráadásul kétszer is. Egyszer az aréna kezdett bele két szám között a “Happy Birthday”-be, majd Harryvel közösen adták elő, aki egy tortát is felvitt a színpadra a Keep Driving után.

Styles egyébként elmondta a talán szokásos, de annál őszintébbnek hangzó sorokat, miszerint nagyon szép Budapest, szívesen visszajönne, ha szeretnénk (sikítás), itt mindenki önmaga lehet (sikítás), öleld meg a melletted állót (ölelés és sikítás), hunyd be a szemed (addig nem ment tovább, míg nem csukta be a többség a szemét), öleld meg magad (“aww” és sikítás), “köszönöm” (nagy sikítás). A vége felé arról is mondott egy kisebb beszédet, hogy ilyesmi nem történik olyan srácokkal, mint ő, és végtelenül hálás mindenkinek, aki hallgatja a zenéjét, és még koncertjegyet is vesz.

A bandája egyébként olyannak tűnik, mint ő: kedvesnek, lelkesnek, és jóindulatúnak. A másfél órás show-t végignyomták, ugrálva, zenélve, annak ellenére, hogy minden másnap más városban lépnek fel.

Összességében Styles a fénypontja annak, amit hirdet: “treat people with kindness”, és a varázsa az emberségében és karizmájában rejlik, amihez egyébként egy kellemes, könnyen hallgatható zene is párosul, funky és klasszikus rock vonallal fűszerezve. Harry Styles azon ikonok közé sorolhatja magát, aki egyetlen nézésével (mint: Elvis Presley, Justin Bieber…) teljes transzba tud ejteni egy arénát, és ennek a felelősségét szemmel láthatóan érzi, és összességében egy hétköznapi, de különleges alak szórakoztatta a rajongóit másfél órán át, és ez idő alatt, egy jobb és szebb burokban érezhették magukat a résztvevők. Aki pedig ilyen örömöt ad át és okoz másokra, arra nem tudok, és nem is akarok semmi negatívat írni.

A show így nekem 10/10-es volt.

Alább pedig egy rövid montázst is megtekinhetsz a legjobb pillanatokból összevágva:

Setlist:

1.    Music for a Sushi Restaurant
2.    Golden
3.    Adore You
4.    Daylight
5.    Cinema
6.    Keep Driving
7.    Happy Birthday to You
8.    Matilda
9.    Boyfriends
10.    Lights Up
11.    Satellite
12.    Canyon oon
13.    Treat People with Kindness
14.    What Makes You Beautiful
15.    Late Night Talking
16.    Love of My Life

Második felvonás:
17.    Sign of the Times
18.    Watermelon Sugar
19.    As It Was
20.    Kiwi/Kiwi

hirdetés